3.rész: Tökéletes idegenvezető

>Kimarah szemszöge<
Mai reggel ugyanolyan volt mint az összes többi, már megint nem találtam a vekkert, így hátrahagyva kimentem a szobából miközben a vekker még javában csengett, mind egy. Majd pár perc múlva jött is Sophiel hogy miért nem állítottam le, ez után megreggeliztünk majd elmentünk a suliba. Az iskolába érve megpillantottunk egy plakátot a falon nagy piros betűkkel ráírva hogy Tankönyv osztás a D.Ö.K. teremben. Hát akkor menjünk a könyvekért elmentünk egyenesen nem a D.Ö.K. terembe, mivel nem találtuk....Fél óra keresés után nagy nehézkesen de megtaláltuk a D.Ö.K. termet, bementünk ahol egy szőke fiút láttunk ő is az osztálytársunk és ennyit tudok róla.
-Szia! - köszönt Sophiel.
-Sziasztok! - köszönt vissza a szöszi.
-Jöttünk a könyveinkért. - mondta Sophiel.
-Máris adom, amúgy a nevem Nathaniel. - mondta miközben egy-egy hatalmas könyvkupacot nyomott a kezünbe.
-Én Sophiel vagyok ő meg... - kezdte.
-Én Kimarah vagyok. - mondtam lazán.
-Nagyon örülök! - mondta.
Ezek után Nathaniel adott nekünk egy-egy kulcsot Sophielnek egy 51-es számút nekem meg egy 53-as számút nyomott a kezembe.
-Ez minek? - értetlenkedtem.
-Ez a szekrényetek kulcsa. - magyarázta Nathaniel.
De ha a Sophiel-é az 51 és az enyém az 53 akkor kié az 52?? Ki kell derítenem! A D.Ö.K. terem után elmentünk megkeresni a szekrényeinket, a lépcsőházban vannak. Most járok itt először mindenképp kell keresnem valakit aki segít majd megtalálni a kosaras klubbot merthogy azt választottam klubbnak ellentétben Sophielel aki a kertész klubbot választotta. 
-Figyu Sophi én asszem elmegyek megkeresni a lány WC-t. - mondtam.
-Aha... - mondta.
Majd elmenetem megkeresni a WC-t.
>Sophiel szemszöge<
-Hatalmas ez a suli, nem gondolod? - kérdeztem miközben odafordultam Kimhez de...
...Kimarah nem volt ott. Hova tünhetett el, gondolkoztam mikor valaki hírtelen megölelt. 

Hírtelen nem tudtam ki ez ezért csak nagy nehezen kiszabadúltam a szorításából, amire hamarabb lehetett azt hinni hogy meg akar ölni mint hogy csak örül hogy lát.
-Te meg ki a fene vagy? - kérdeztem levegőért kapkodva.
-Sophiel én vagyok az Alexy!!! Nem ismersz meg??? - kérdezte szomorúan.
-Hát...Nem nagyon! - mondtam azon gondolkozva valyon ki lehet.
-Én vagyok Alexy, amikor 9 évesek voltunk rengeteget játszottunk eggyüt te a Kimarah, én és a tesóm Armin!! Arminra sem emlékszel?? - csodálkozott.
-Bocsi, de nem emlékszem rátok sem arra hogy mi volt 7 éve, tudod akkor haltak meg.... - de nem tudtam befejezni.
-A szüleid, tudom nagyon szomorúak voltatok és te általában csak Arminnal beszélgettél! - mondta morcosan.
-Értem, hát nem emlékszem, bocsánat. - mondtam.
-Tényleg, hol vab Kimi? - csillant fel a szeme.
-Ööööö... Nem tudom merre kószál! - mondtam.
Ekkor ott termett mellettem Kimarah! 
-Sophiel néz kit találtam! - kiáltott fel.
-Kit?? - értetlenkedtem.
-Armin!! - mondta majd alőrántott egy fiút a háta mögül.
-Szia Sophiel! - mondta Armin.
-Sz..Szia! - mondtam kicsit megszeppenve. - Egyébként hol jártál már megint Kimarah??
-Én csak a WC-ből igyekeztem amikor egy ismerős hang rám köszönt és akkor láttam meg Armint és ha őitt van akkor Alexy is. - mondta.
Majd mindent elmondtak hogy hogy vannak meg minden csakhogy ezzel egy gond van mégpedig az hogy én nem emlékszem rá!!
>Kimarah szemszöge< 
Mivel volt egy lyukas óránk gondoltam megyek és megkeresem a kosaras klubbot biztosan nem lessz nehéz megkeresni mivel egyszer már betévedtem oda. Így hát elindúltam megkeresni a kosaras klubbot ment is egészen az udvarig, ott megállta tudomány nem volt mit tennem keresni kellett valakit aki tudja hol van így elmentem de nem találtam senkit csak Lysandert, jobb mint a semmi.
-Hé, Lys nem tudod hol van a kosaras klubb? - kiáltottam.
-Nem, de ha jól tudom akkor Castiel oda jár! - mondta, mintha célozni akarna ezzel valamire.
-Akkor hol van Castiel? - kérdeztem.
-Itt vagyok! - szólalt meg egy hang a háttérből. - Mit akarsz?
-Nem tudod hol van a kosaras klubb? - kérdeztem.
-De, miért? 
-Megmutatod hol van?? - mosolxogtam rá.
-Mi hasznom belőle?
-Jó társaságban lehetsz!
-Na jó, de csak mert úgyis arra tartottam! - mondta.
Így Castiel elkísért a kosaras klubba, mostmár pontosan tudom hol van. Majd elmentem megkeresni Sophielt.
>Sophiel szemszöge<
Én ott maradtam a szekrényeknél mivel kíváncsi voltam ki a én és a testvérem szekrényét elválasztó szekrény tulajdonosa. 10 perc elteltével már nagyon untam magamat, fejembe vettem hogy feladom. Ám ekkor egyszer csak Lysander toppant be a lépcsőházba és oda ment az 52-es szekrényhez, majd kinyitotta és elkezdett matatni, elővette a jegyzetfüzetét és elkezdett írni bele. Oda mentem megkérdezni hogy ővé-e a szekrény.
-Szia Lysander! - kezdtem.
-Szia! - mondta mosolyogva.
-Ez a te szekrényed? -kérdeztem az 52-es szekrényre mutatava
-Igen, ha jóltud a tied az 51-es. - mondta.
Ekkor bejött Kimarah.
-Öööö... igen. - folytattam.
-Mi a baj?.....Nem szeretnél mellettem lenni? - kérdezte csalódottan.
-Dehogynem! - súgta ide Kimarah.
Persze ettől én fülig pirúltam Lysander pedig nagyon aranyosan nézett rám.
-Mi azamit írsz? - kérdeztem.
-Ez..? S..Se..Semmi! - mondta kicsit felősen.
-Ha jól olvasom verset írsz! - mondta Kim Lysander mögött.
-Verseket írsz!? Az király! - mosolyogtam rá.
-Igen, egyszer lehet megmutatom. - mosolygott rám Lysander.
Valyon mi járhat a fejében? Ezzel a napnak vége is lett Kimmel otthon mindent kibeszéltünk, mint mindig. Majd elkezdtünk beszélgetni arról melyik villát vesszük meg a 3 közül mivel ez a szoba lassan kicsi kettőnknek, így hétvégén költözni készülünk, mivel azoknak a házaknak mindeggyike sokkal nagyobb és közelebb van a sulihoz is.