27.rész: Takarítás...

>Kimarah szemszöge<
Másnap korán reggel csörgött a telefonom. Sophiel hívott, elsőre nem reagáltam a hívásra hanem ránéztem az órára.
6:30?? - gondlotam - Normális az aki ilyen korán kel?
Mély gondolatomnak Castiel vetett véget.
-Vedd már fel azt a sz*r telefont! - mormogta.
Felvettem a telefont. Sophiel kialudt hangja fogadott.
-Jó reggelt álomszuszék! Át kellene jönnöd segíteni eltakarítani a bulipiszkot. - mondta Sophiel nyugodtan.

-Normális vagy te? Tudod mennyi az idő? - suttogtam a telefonba.

-Igen, de miért suttogunk? - suttogta.

-Mert Castiel még alszik! - suttogtam vissza.

-Az engem pont nem érdekel! Keltsd fel Őt is és gyertek takarítani! - mondta normális hangon.

-De..de de.. 

-Nincs de! 20 perc múlva itt legyetek! Szia! - mondta Sophiel.
Majd kinyomta rám a telefont. Mit tehettem volna, megpróbáltam felkelteni Castielt. Odahajoltam hozzá.
-Castiel kelj fel! - suttogtam a fülébe.
-Nem.- vágta rá.
-Könyörgöm! - mondtam.
-Miért nem hagysz aludni?! 
-Mert 20 perc múlva otthon kell lennem.
-Otthon vagy, mostmár aludhatok? 
-Nem! Mit csináljak hogy végre fel kelj??
-Maradj csendbe. - mondta és magamellé rántott.
Majd aludt tovább.

-Castiel már csak 10 perc... - mondtam.
-Na jó. - mondta.
Végre felöltözött és átmentünk. Mire hazaértünk addigra lejárt a maradék idő, sőt ráhúztunk még 5 percet...
-Végre itt vagytok! Mi tartott eddig? - idegeskedett Sophiel.
-Ne rinyálj! - mondta Castiel. - Itt vagyunk.
-Akkor kezdjünk neki a takarításnak. Mi Lysanderrel rendetrakunk az udvaron. Ti ketten rakjatok rendet a földszinten. Az emeletet közösen takarítjuk ki. - mondta Sophiel. 
-Rendben. - mondta Castiel.
-Kezdjük a konyhával. - mondtam.
Majd mind a ketten elindultunk a konyha irányába. Sophiel és Lysander kimenetek a kertbe takarítani. A kert tele volt piásüvegekkel és kajás zacskókkal. A földszinten mindenhol üres üvegek voltak valamint használt poharak és eldobható tányérok is néhol. Castiellel gyorsan kitakarítottuk a konyhát majd külön váltunk Ő kitakarította a nappalit én meg a fürdőszobát. Olyan 30 perc múlva mindennel készen voltunk. Viszont Sophielék még nem jöttek be. Pedig a kertet nem lehet olyan nehéz kitakarítani, mert az kissebb mint a földszint és kevesebb volt az eltakarítandó dolog is.

Castiellel arra jutottunk megnézzük mit csinálnak ilyen sokáig.

Kiemtünk és elkezdtük keresni Őket éppen benéztem a rózsabokrok mögé ahol csak a panelházak vannak amikor megláttam Őket. 
-Mit csináltok? - kérdeztem.
-Hát nem nyilvánvaló.. - mondta Castiel.