17.rész: Strand

Az életünk kezdett visszaálni a normális kerékvágásba, ezáltal minden tök nyugis volt ugyanakkor nagyon unalmas is. Az eggyik ilyen unalmas napon Sophiel és Lysander elhatározták, hogy lemennek a partra. Mivel ketten lehet, hogy elég unalmas lenne engem is rá tudtak beszélni. Nem tudom, hogy tudtak rávenni, de végül belementem és így hát itt is volnánk. Mivel ma megyünk és én már készen is vagyok. Nem mintha izgatna adolog, de azt mondták Castiel is ott lesz. Felvettem a fürdőruhámat és rá egy nadrágot meg egy felsőt, kész.

Mikor lementem a nappaliba mert mindjárt indúlnunk kell Sophiel is lent volt már és ő is fel öltözött, de ő vett még fel a fürdőruhára egy toppot, ezért nem voltolyan kihívó mint én
.
Ezt követően két perc múlva csengettek, amikor kinyitottam az ajtót afiúk voltak ott, tehát mehettünk.
Mikor odaértünk a strandra, mindenki leöltözött kivéve én.

-Kim miért nem öltözöl át? - kérdezte Sophiel.
-Minek, úgysem megyek be a vízbe. - mondtam.
-Miért nem? - kérdezte.
-Azt hiszed az a legfőbb vágyam hogy egy rakás vadidegennel fürödjek egy melltartóba és egy bugyiba, amit csak fürdőruhának hívunk. De én úgy tekintek rá mintha fehérnemű lenne. Ezért nem. - mondtam.
-Én is ott leszek én nem vagyok vadidegen. - mondta Sophiel.
-Inkább kint maradok.
-Jól hallom, hogy valakinem akar átöltözni? - kérdezte Castiel.
-Nem nem akarok, nem fogok átöltözni. -mondtam.
-Ó dehogynem. - mondta.
Majd megragadta a csípőmet felkapott és elkezdett vonszolni az öltözők felé.
-Állj!! Nem akarok veled öltözni!! - kiabáltam.
De hasztalan volt, még jó hogy rajtam volt a fürdőruha. Bevitt és leráncigálta rólam a cipőmet aztán a ndrágot és még a felsőmet is. Majd nagy diadalittasan távozott.

-Kim, jól vagy? - kérdzte Sophiel.
-Nem megyek ki innen! - vátam rá.
-De, tök jó a víz muszály kipróbálnod!! - mondta.
-Nem!
-Hát jó akkor szólok Castielnek, hogy nem akarsz kijönni! - mondta.
-Mit tehetne Ő velem? 
-Nem is tudom...Castiel!! - kiáltotta Sophi.
-Gonosz vagy! - mondtam.
-Tőled tanultam. - mondta.
Ekkor megjelent Castiel, aki elkapott és elkezdett húzni a víz fele, erre én csak megöleltem Sophielt.
-Ha én megyek akkor te is! - mondtam Sophinak.
-Rendben! - mondta Lysander.
Majd ahogy én öleltem Sophit Lysander felkapta őt Castiel meg engemés elhúztak minket egyenesen a vízik felvittek minket a mólóra és Castiel engem ölelve beugrott a vízbe, ezt követte az, hogy Lysander követte a példát és így tett Sophiellel. Ez után Sophielék elvonultak és csakennyit láttam.
Ezek szerint jól elvoltak, olyan aranyosak!!
Én igazság szerint mentem volna hazafele, mivel az idő kezdett eléggé borús lenni. Castielt ez nem izgatta, de nem tudom miért, engem bámúlt, azt hiszi nem láttam, mi? Leűltem mellé a homokba.
-Mi az Cast? Nagyon csendes vagy! 
-Nem, csak fantáziáltam.
-Miről?
-Dolgokról.
-Értem, láttad Sophielt és Lysander, egész jól elvannak.
-Csak nem irígykedsz?
-Ugyan kérlek! Én olyan magányos faras típus vagyok.
-Aha, és ha lenne rá lehetőséged hogy járj velem, megtennéd??
-Magányos farkas. Tudod mit jelent?
-Lehetsz magányos farkas velem! Mit mondassz?
Éppen válaszolni akartam, amikor hírtelen egy hatalmasat villámlott és elkezdett zuhogni az eső.
-Na akkor? - kérdezte.
-Rendben. - kacsintottam rá. - El kéne mennünk megkeresni a többieket.
-Egy puszit sem kapok a barátnőmtöl? - mondta.
-Majdha meglesznek a többiek. - mondtam.
Ekkor Castiel megragadta a kezemet és elindúltunk megkeresni Sophielt és Lysandert. Egy kis idő múlva meg is lettek.
Majd hazamentünk, persze, mindeki hozzánk jött és mindenki csurong viezesen. Anapnak úgy lett vége , hogy Castiel megkapta a csókját, Lysander meg írt egy gyönyörű verset Sophielnek, amit fel is olvasott előttünk,ez olyan szerenád szerű volt. Aztán a fiúk hazamentek mi meg Sophiellel a nappaliban lelkiztünk egy kicsit, na jó sokat, annyira sokat, hogy reggel ott keltünk a kanapén pokrócba és párnával.