14.rész: Jutalom

>Sophiel szemszöge<

Hétfő reggel volt. És sajna iskolába kellett menni. Ráadásul három dolgozatott is írunk. De egy valami jó lesz ebben a napban: végre megint találkozok Lysanderrel!! Vasárnap sajna nem tudtunk találkozni mert dolga volt de a verset befogja pótolni! Ez az egy gondolat tett boldoggá reggel. A vidámság Kimre nem volt elmondható. Olyan volt akár egy zombi. Egész hétvégén azon gondolkodtam hogy mit fog tőle kérni Castiel. Fél nyolc volt mikor elindultunk,a suliban már elég sokan voltak. Elindultunk a szekrényeinkhez ahol ott voltak Lysanderék is. Lys persze egyből úgy üdvözölt hogy adott nekem egy csókot.

-Neked is szia. - mondtam mikor elengedett.

-Bocsi nem tudtam magam vissza fogni. - mondta egy kisfiús mosoly kíséretében.

>Kimarah szemszöge<

Amíg a gerlepár üdvözölték egymást addig én zavartan álltam Castiel előtt mert még most sem tudtam mit fog kérni. Idegességemben a padlót bámultam de amikor ránéztem Castielre azt vettem észre hogy engem bámul gúnyos mosollyal.

-Szeretnéd tudni mit akarok tőled kérni jutalmul mi? - kérdezte

-Hát jó lenne tudni de komolyan.

Ekkor Cast megfogta a karom és elvitt magával a suli hátsó részébe ahova elméletileg tilos bemenni. Mikor végre megáltunk Castiel nekinyomott a falnak és megcsókolt. Olyan hirtelen törnént minden hogy azt sem tudtam hanyadikán van elseje. Mikor végre elengedett azt mondtam neki:

-Szóval ezt kéred jutalmul?

-Dehogy teljesen mást fogok kérni. Ezt amúgy is megtettem volna. - mondta megint azzal a gúnyos mosolyával.

-És elárulnád kérlek szépen szépen hogy mit fogsz tőlem kérni?

-Majd megtudod. - mondta és azzal ott hagyott. Rendes mi?

Mikor visszamentem épp csengettek és rohanom kelett fizikára. De nem szeretem ezt az órát majd el alszom rajta! Szerencsére ezt is túl éltük. Ezután angol jött. Sophiel mint mindig brilirozott benne. Pedig tényleg nem tanul egy árva szót sem és mégis Ő a legjobb. Sajna én már nem vagyok ilyen. Informatika jött utána. Az infó tanár nem volt ezért egész órán csak játszottunk! Én néhány gyerekkel Killing Flooroztam. Sophi ha jól láttam Call of Duty-zot. Ebéd szünetben Sophiel és Lysander teljesen elvonultak tőlünk.Én meg egyedül maradtam Castiellel.

-Áruld már el mit fogsz tőlem kérni!!! - mondtam most már tényleg dühösen.

-Még nem tudom - mondta ilyan nyugodtsággal hogy az már fájt.

-Te tényleg ilyen szemét vagy, vagy csak játszod magad?

-Én inkább perverznek mondanám magam - mondta mosollyal az arcán.

És nekem ekkor elegem belőle. Felálltam és elmentem. Már csak három órát kelett kibírni.És szerencsére sikerült is. Sajna Sophi Lysanderrel ment el így egyedül mentem haza. Amint sétáltam az utcán valaki hátulról a kezével befogta a számat és egy eldugott sötét helyre vitt. Sajna nem láttam ki volt mögöttem de mikor végre elém állt és a falhoz nyomott akkor már végre láttam ki az...