>Kimarah szemszöge<
Másnap korán reggel csörgött a telefonom. Sophiel hívott, elsőre nem reagáltam a hívásra hanem ránéztem az órára.
6:30?? - gondlotam - Normális az aki ilyen korán kel?
Mély gondolatomnak Castiel vetett véget.
-Vedd már fel azt a sz*r telefont! - mormogta.
Felvettem a telefont. Sophiel kialudt hangja fogadott.
-Jó reggelt álomszuszék! Át kellene jönnöd segíteni eltakarítani a bulipiszkot. - mondta Sophiel nyugodtan.

-Normális vagy te? Tudod mennyi az idő? - suttogtam a telefonba.

-Igen, de miért suttogunk? - suttogta.

-Mert Castiel még alszik! - suttogtam vissza.

-Az engem pont nem érdekel! Keltsd fel Őt is és gyertek takarítani! - mondta normális hangon.

-De..de de.. 

-Nincs de! 20 perc múlva itt legyetek! Szia! - mondta Sophiel.
Majd kinyomta rám a telefont. Mit tehettem volna, megpróbáltam felkelteni Castielt. Odahajoltam hozzá.
-Castiel kelj fel! - suttogtam a fülébe.
-Nem.- vágta rá.
-Könyörgöm! - mondtam.
-Miért nem hagysz aludni?! 
-Mert 20 perc múlva otthon kell lennem.
-Otthon vagy, mostmár aludhatok? 
-Nem! Mit csináljak hogy végre fel kelj??
-Maradj csendbe. - mondta és magamellé rántott.
Majd aludt tovább.

-Castiel már csak 10 perc... - mondtam.
-Na jó. - mondta.
Végre felöltözött és átmentünk. Mire hazaértünk addigra lejárt a maradék idő, sőt ráhúztunk még 5 percet...
-Végre itt vagytok! Mi tartott eddig? - idegeskedett Sophiel.
-Ne rinyálj! - mondta Castiel. - Itt vagyunk.
-Akkor kezdjünk neki a takarításnak. Mi Lysanderrel rendetrakunk az udvaron. Ti ketten rakjatok rendet a földszinten. Az emeletet közösen takarítjuk ki. - mondta Sophiel. 
-Rendben. - mondta Castiel.
-Kezdjük a konyhával. - mondtam.
Majd mind a ketten elindultunk a konyha irányába. Sophiel és Lysander kimenetek a kertbe takarítani. A kert tele volt piásüvegekkel és kajás zacskókkal. A földszinten mindenhol üres üvegek voltak valamint használt poharak és eldobható tányérok is néhol. Castiellel gyorsan kitakarítottuk a konyhát majd külön váltunk Ő kitakarította a nappalit én meg a fürdőszobát. Olyan 30 perc múlva mindennel készen voltunk. Viszont Sophielék még nem jöttek be. Pedig a kertet nem lehet olyan nehéz kitakarítani, mert az kissebb mint a földszint és kevesebb volt az eltakarítandó dolog is.

Castiellel arra jutottunk megnézzük mit csinálnak ilyen sokáig.

Kiemtünk és elkezdtük keresni Őket éppen benéztem a rózsabokrok mögé ahol csak a panelházak vannak amikor megláttam Őket. 
-Mit csináltok? - kérdeztem.
-Hát nem nyilvánvaló.. - mondta Castiel.

>Sophiel szemszöge<

Mivel úgy döntöttünk hogy, bulit rendezünk ezért el is kezdtünk készülődni. Én elmentem bevásárolni. Megvettem a kaját, a piát, meg minden egyéb fontos dolgot. Mivel elég sokmindent vettem felhívtam Lysandert hogy, segítsen nekem cipekedni.

- Mennyi mindent vettél?-kérdezte elkerekedett szemekkel amikor meglátta mellettem a HAT szatyornyi cuccot.

- Szerinted? Ahogy én ismerem Kim-et szerintem a fél várost meghívja.

- Végül is...

Kicsit nehézkesen de hazaértünk. Kim éppen telefonált így csak intettem neki hogy, a konyhába lerakjük a cuccokat.

- Nos, szerinted elég lesz majd az amit vettem? - kérdeztem.

Kim elkezdte vizsgálgatni a szatyrok tartalmát és közben elismerően hümmögöt.

-Tudtam hogy számíthatok rád nővérkém! - veregette meg a vállam elismerés képpen.

- Mert mire is mennél nékülem? Amúgy kiket hívtál meg?

- Áhh csak pár embert.

- Persze. Ismerlek én. Nálad a "pár" ember százat jelent.

- Nem is igaz!

- De igen.

- De nem.

- De igen.

- De neeeeeeeeeeem!

- Lányok fejezzétek már be ezt a gyerekes viselkedést!-szólt ránk Lys

- Igenis Apu. - mondtuk egyszerre.

 Miután a veszekedésünk sikeresen lecsillapodot, el is kezdtünk készülődni. Én előkészítettem a kaját és a piát, Kim pedig díszített. Szerencsére hamar kész lettünk úgy, hogy a fiúk is segítettek.

Este nyolc körül már megérkeztek az első vendégek: Dakota, Daja, Jade, Iris, Viola, Melody, Kentin, Kim (nem Kimarah) és még egy csomó ismeretlen ember. Sajna Avi nem tudott eljönni mert Nathaniel beteg lett és ő ápolja. Szerintem nem beteg Nath csak kettesben akarnak lenni egy kicsit. Örülök hogy Avi nem velünk lakik mert egész éjjel nem tudnék aludni. Mondjuk Kim mellett sem lehet amikor Castiel itt van de, őt még elviselem.

A buli egész jól sikerült szerencsére mindenki jól érezte magát. Olyan hajnali kettő fele már sokan hazamentek. Nem akartunk az éjszaka közepén takarítani ezért azt reggelre hagytuk. Én személy szerint hajnali fél négykor aludtam el. Kim az átment Castiel-hez. Lys pedig a kérlelésemre velem aludt. Legalább ez a buli egy kicsit elűzte az unalmunkat. 

>Kimarah szemszöge<
Mai nap nagyon izgalmasnak igérkezik mivel ma van a nyáriszünet első napja, éljen! Nem tudom ki hogy van vele de én perpillanat unatkozom...de nagyon, illetve eléggé. Túl vagyok már azon amikor még fájt a köldököm. Most már teljesen jól vagyok nem fáj, sőt csodálatosan néz ki! De mégis olyan üresnek érzem magam mintha nem lenne semmi olyan amit el kellene intézni... Mondjuk nincs is semmi amit el kellene intéznem. De valahogyan csak túléltem a nyáriszünet első "izgalmas" napját és íme már a második napon vagyunk. Gyorsan telik az idő...
Az egyik ilyen unalmas napon, felkeltem mint általában és lementem megnézni mit csinálnak a többiek. Először lementem a nappaliba.

Ahol Sophiel és Lysander voltak...
Lysander éppen verset írt, Sophiel pedig azzal mulatta az ídőt, hogy nézte ahogyan Lysander verset ír.
Na jó! Úgy látom nem csak én unatkozom ebben a házban.
Mivel Sophiel bámulása, aki éppen Lysandert szemléli, nyáltócsában állva elég unalmas volt továbbmentem a konyha irányában ahol éppen egy kapcsolati krízisnek voltam szemtanúja. Nathaniel éppen korepetálta Avalonixist, amikor...
-Miért nem érted még mindig?? - kérdezte Nathaniel.
-Mert túl közel űlsz így nem tudok a matekra koncentrálni! - mentegetőzött Avi.
-Értem...szóval zavar a jelenlétem... - mondta Nathaniel szomorú hangon.
Ajajaj kezd izgalmas lenni, miért nincs nálam popcorn??
-Nem úgy értettem! Hanem nem tudok a feladatra figyelni mert te érdekesebb vagy! - mondta ki végül Avi.
Nathaniel szótlanúl ált látszott rajta hogy sajnálja amit az előbb mondott, közelebb ment és...megcsókolta?? 
Azt hittem valami izgalmasabb lesz...Mondjuk Nathaniel elmondja hogy Ő egy vérfarkas és megölminket... Ez előfordul a mesékben, de az életben soha.
Mentem tovább a házban, hátha.. ekkor kimentem az udvarra ahol sütött a nap és remek idő volt egy esti kis bulizáshoz! Meg is van! Rendezünk egy jó nagy bulit!! Zenével, piával és a szűk baráti körrel! Igen ez remek lenne! 
Még aznap elmentem szólni Sophielnek a csodás tervemről aki, csak úgy simán beleegyezett...azt hittem, hogy valami nagyobb megvitatás után hosszú napok múlva talán beleegyezik, de nem...
Csak nem unatkozik??
Teljesen minegy a lényeg, hogy bulit rendezünk! Időközben megjelent Castiel is. Akinek egyből el kellett mesélnem az ötletet.
-Képzeld Sophielel bulit fogunk rendezni! - mondtam.
-Ennyire feldob?? Hát jóakkor talán én is jövök. - mondta lazán.
-Én nem eröltetem rád. - mondtam.
-Micsoda?? Kihagynál?? Hogy teheted ezt, meg kell néznem ahogy részegre iszod magad!!
-Ahha, szóval te csak azt várod, hogy részeg legyek és kiszolgáltatott?? - adtam elő drámaian.
-Pontosan. - mondta lazán.
Én erre már nem tudtam visszaszolni, csak néztem egyet aztán odametem.
-Jó vicc volt édes! - mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.
Majd felmentem a szobámba, de hallottam ahogyan Castiel utánam kiabált.
-Most azt hiszed, hogy ez csak egy vicc, de majd meglátod!
-Persze,persze! - kiáltottam vissza.
Sophiel pedig időközben belevetette magát a buli szervezésébe.

>Kimarah szemszöge<

Ma reggel görccsel a gyomromban ébredtem. Lehet hogy szerettem volna piercinget de attól még féltem! De még csak azért is megmutatom Sophinak és Castielnek hogy én bátor vagyok! A hatalmas bátorságommal le is mentem a váróba ahol a többiek már vártak.

-Mi a fene tartott ennyi ideig?? - kérdezte egy kicsit ingerülten Sophi.

-Nyugodjál már le!A lényeg az hogy itt vagyok nem? - mondtam.

-Igaza van Kimnek egy kicsit le kéne hűtened magad. - mondta Lysander és egy nagy puszit nyomott a nővérem arcára.

-Bocsi csak nem aludtam valami sokat. - válaszolta én meg erre egyből másra gondoltam.

-Igen?És miért is nem aludtál az éjjel? - mondtam perverz hanglejtéssel.

-Már azután se tudtam aludni.

Hát...én erre nem tudtam mit mondani úgyhogy hagytam az egészet. Majd szépen elindultunk haza. Egy órakkor már othon voltunk. Felőlem egyből indulhattunk volna is megcsináltatni a piercingem de mindenki hulla fáradt volt ugyhogy mindenki aludt egy kicsit én meg addig a konyhában Avival beszélgettem.

-Annyira szokatlan a hajad!! - kezdtem.
-Nathaniel szerint jól áll, hát nem aranyos? - mondta Avi.

-De nagyon kawaii. - mondtam szarkaztikus hangon.

-Ne legyél már ilyen!!

Észre se vettük de két órán keresztül csak beszéltünk. Ekkor már felkeltek a többiek és indulhattunk is. Sophi kedvenc tetkó szalonjához mentünk ahol annó még ő csináltatta a tetkóit. Mikor bementünk egy számomra csodálatos helyre mentünk be! Mindenhol fekete és vörös színek voltak kis vitrinekben piercingek, fültágítók és egyéb ilyen cuccok voltak. Egy asztalon pedig rengeteg album volt tele tetkó mintákkal. Sophi mint aki már othon jár levett egy albumot és leült vele egy bőr kanapéra. Én meg gombóccal a torkomban oda mentem a pulthoz és csengettem. Majd egy fekete hajú orrpiercinges tetovált csaj jött elő.

-Hello miben segíthetek?

-Hello, szeretnék egy köldök piercinget csináltatni. - mondtam miközben meglepődtem hogy milyen nyugodt hangon mondtam ezt ki.

-Rendben itt ezekben a vitrinekben választhatsz tetszésed szerint.

Miközben nézegettem valamin megakadt a szemem. Egy gyönyörű piercing volt: fekete volt benne egyetlen egy piros kővel ami elég kicsi volt de azért látszott.

-Ezt szeretném! - mondtam lelkesen.

-Rendben gyere ülj le ide és húzd fel a pólód addig ameddig kényelmesnek érzed de azért látszódjon a köldököd.

Meg is tettem. Nem mertem nagyon felhúzni mert féltem Castieltől hogy valami olyanra gondol aminek nem örülnék! A csaj közben készítette ki a kellékeket és akkor megláttam a hegyes tűt! És én ekkor azt gondoltam: Na ne!!!

Már majdnem feláltam amikor Castiel megálított és vissza fektetett az ágyra.

-Nem kisasszony nem megyünk sehova.

-De én félek!

-Tudtam hogy beijedtsz! - mondta Sophi aki az ajtófálfának támaszkodva figyelte a jelentet.

Én meg makacsságból még csak azért is ott maradtam. Majd elkezdődött az amitől féltem. Azt hittem nagyon fog fájni de kiderült hogy nem is fáj ANNYIRA. Azt modták hogy még egy darabig fájni fog de szerintem megérte a fájdalom!

>Kimarah szemszöge<
Igen, a nyaralás remek de lassan vége....Éppen az utolsó napunk volt a nyaralás alatt és mehetünk haza.
Regggel felkeltem és mivel nem volt ott Castiel lementem a nappaliba ahol csak Sophiel volt.
-Hali Sophi!! Hát a srácok?? - kérdeztem.
-Elmentek tankolni. - mondta.
-Értem.
Ekkor a laptopon megszólalt a Skype, éppen egy bejövő hívásunk volt, Avitol!!
-Hali Avi!! - köszöntük egyszerre.
-Hali!! Alig várom, hogy holnap haza gyertek!!! - mondta nagy örömmel.
-Igen te is nagyon hiányzol nekünk. Történt valami?? - kezdte Sophiel.
-Nem sok...de van itt valami a hajam barna lett!! - mondta.
-Barna??? - mondtuk egyszerre.
-És esetleg még valami?? - kérdeztem.
-Nem ennyi. - mondta.
-Miért pont barna?? - kérdeztem.
-Nem tudom... - mondta.
-Értem. - mondtam.
-Hogy vagytok Nathanielel?? - kérdezte Sophiel.
-Remekül meg vagyunk!! Hát a srácok?? -mondta Avi.
-Hát nem tudom hogy Kimék mit csináltak este, de.... - kezdte Sophiel.
-Csak ALUDTUNK!! - mondtam.
-Ilyen hangosan? - kérdezte Sophiel.
-Mondom nem csináltunk semmit!! - mentegetőztem.
-Hogyne, még én is hallottam. - viccelődött Avi.
-Na jó most hagyjatok!!! - mondtam durcázva.
Majd leűltem a kanapéra, keresztbe tettem a karom és hallgattam a nevetést.
-Na jó tudod, hogy csak vicceletünk! - mondta Sophiel.
-Megbocsátok, ha lehet köldökpiercingem!! - ajánlottam fel.
-Micsoda minek az?? - kérdezte Sophiel.
-Mert azt akarok...
-Na jó.
-Okés akkor holnap, ha megérkezünk akkor elmegyek.
-Én is megyek látni akarom, ahogy megfutamodsz.
-Nem fogok megfutamodni!! 
-NA jó, ezt beszéljétek meg, nekem amúgy is mennem kell!! Hali!! - mondta Avi.
-Szia! - mondtuk egyszerre.
Majd Avi letette a Skype-ot és mi meg nekiálltunk megvitatni azt, hogy én piercinget akarok. Közben megjöttek a fiúk is.
-Sziasztok! - jött be Castiel.
-Képzeld Kim piercinget akar!! - mondta Sophiel.
-Ó, tényleg? Hova?? - kérdezte Castiel.
-Nem oda! Köldökpiercinget akarok! - mondtam.
-Felőlem!! - mondta Castiel.
-Mi??? Te csak így megengeded neki?? - kérdezte Sophiel.
-Miért mit kéne tennem?? - kérdezte.
-Na jó!!! De te fogod le addig amíg kijukasztják a köldökét!! - mondta Sophiel.
Majd Sophiel kiment Lysanderhez.
-Nem kell lefognod!!! Ugye tudod?? - mondtam.
-Ahha... majd meglátjuk!! - mondta Castiel.

>Sophiel szemszöge<

Reggel 6-kor keltünk Kimmel.A fiúk már 7-kor jöttek és egyből indulhattunk is.Egy autóval mentünk.Castiel vezetett és Kim ült elől,mi Lys-el hátul.Dél körül már oda is értünk.Én bírtam volna még tovább a kocsiban ülve de Kim gyűlöl sokáig egy helyben ülni.

-Végre valahára megérkeztünk!-mondta Kim

-Ez gyönyörű ez a hely!-mondtam miközben kívülről csodáltam a hotelt

-Remélem kényelmesek az ágyak!-mondta miközben egy puszit nyomott Kim arcára

Most komolyan muszáj mindig perverz dologra gondolnia?

Mikor bementünk akkor láttam hogy milyen gyönyörű ez a hely belülről is.Észre se vettem hogy a fiúk már bejelentkeztek csak amikor Lys szólt hogy menjünk már fel a szobánkba.

A szobánk valami hihetetlenül szép volt!A falak gyönyörű királykékere voltak festve,a padló fekete csempe volt,még erkélyünk is volt.Miközben gyönyörködtem a szobánkban éreztem hogy Lys hátulról átöleli a derekam és elkezdi csókolgatni a nyakamat.

>Kimarah szemszöge<

Még alig értünk be a szobánkba de Castiel egyből kiakarta próbálni velem az ágyat.

De csak addig jutottunk el hogy Castiel már félmeztelenül volt mert ekkor átkopogott Sophi hogy menjünk le a partra.És én ekkor csak erre tudtam gondolni:

Fuuu Sophiel fú de fú de fú de...

De végül csak beleegyeztünk.Most már egy kicsit bátrabban mentem ki.Igaz Sophi fürdőruháját vettem fel mert én othon hagytam a sajátomat.Szerencsére Sophi kettőt is hozott.

-Hé,ez nem Sophi fürdőruhája?-kérdezte Lys 

-De.Csak ez ez a gyerek nem hozta a sajátját.-válaszolta Sophi

-Nem baj az így is jól néz ki.-mondta Cast miközben magához húzot

Nagyon jól szórakoztunk a füdőzés közben igaz Cast egyszer majdnem megfojtott!Mikor már sötétedett mi felmentünk a szobánkba Sophiék még maradtak. Miután átöltöztem bebújtam az ágyba Cast meg mellém és édesen elkezdett csókolgatni.

>Sophiel szemszöge<

Miután már csak ketten maradtunk az egész strandon végre szabadon hülyülhettünk.És mire észre vettük már a szinte a nádasban voltunk.És ekkor vettem észre hogy milyen hideg van.Ekkor Lys rám adta a kabátját.

Ezután visszamentünk a szobánkba és elaludtunk.

>Kimarah szemszöge<
Este olyan kilenc körül már úgy gondoltuk hazamehetünk de mikor bementünk a nappaliba érdekes látvány fogadott minket...
Első ránézésre azt szűrtem le belőle, hogy Avi éppen eteti Nathanielt.
-Csak nem zavarunk? - kérdezte Sophiel.
-Ömm... nem mi csak.. Nathaniel csak, segített főzni és.. - kezdte Avi. 

-És nem tud egyedül enni?? - kérdeztem.
-Nem csak megkínáltam ez enyémből. - mondta Avi.
-Igen csak megkóstóltam. - mondta Nathaniel.
-Szernitem, amúgy tök jó lett volna... - kezdtem.
-Ha mondjuk ti ketten... - folytatta Sophiel.
-Összejöttök. - mondtuk végül egyszerre.
Ezt azért csináltuk mert Avit nagyon idegesítette, ha befejeztük egymás mondatait és ilyenkor mindig rá tudtuk venni valamire.
-Jól van, mi igazábol csak. - mondta Avi.
-Tényleg összejöttünk! - mondta Nathaniel.
-Tényleg? - kérdezte Avi meglepődötten.
Miért lepődött meg rajta?? Csak nem most jöttek össze előttünk??
-Ömm... igen,járunk Nathanielell!! - mondta Avi.
-Biztos vagy te ebben? - kérdeztem.
-Igen! - mondta Nathaniel.
Majd odament és megcsókolta Avit. Én meg megfogtam Sophiel karját és felhúztam az emeletre, ahol még egyszer átbeszéltük azt, hogy ezek milyen aranyosak együtt és milyen jó páros lesz belőlük. Majd elaludtunk. Másnap reggel erre keltem:
Kinyitottam a szemem és ott volt egy fél centire Castiel.
-Szia, hát te? - kérdeztem.
-Én csak néztelek!! - mondta Castiel.
-Értem, most ha megbocsájtassz megyek zuhanyozni!!
Elmentem a fürdőbe levettem a pizsimet be a mosógépbe és beálltam a víz alá, aztán 5 perc múlva kijöttem, felkaptam magamra egy törölközőt és ekkor esett le, hogy nem hoztam magammal ruhát. Nem volt más, törölközőben végig kell mennem a folyosón, be a szobámba. Ahol Castiel már vár, de ha így be megyek ki tudja mi lesz??
Bátorság, bátorság!! - mondogattam magamban. Aztán kicsaptam az ajtót.
Majd mérgesen, elpirúltan trappoltam végig a folyosón és megálltam a szobám ajtaja előtt mivel tudtam, hogy Castiel bent lesz és nem hagyja szó nélkül. Végül, de bementem. Ahol Castiel egyből rám nézett aztán egy perverz mosollyal az arcá megindúlt felém, egyre közelebb jött, majd nekinyomott a falnak és elkezdett csókolgatni. Majd úgy öt perc után megállt.
-Sajnálom, én nem akartam. - mondta.
Erre én megcsókoltam, elvettem a ruhámat a polcról és visszamentem felöltözni.
>Sophiel szemszöge<
Másnap reggel, mint mindig megszoktam, hogy jött Castiel. Beengedtem, Ő pedig felment Kimhez. Úgy 20 perc múlva jött Lysander is.
-Szia! - köszöntöttem.
-Szia, szerelmem! - köszönt. - Arra gondoltam, hogy úgyis jön a nyár...
-Igen?
-Szóval én azt szeretném, ha eljönnél velem nyaralni valahova.
-Mennék én, de nem hagyhatom addig itt a házat Kimre!!!
-Semmi baj Castielel már lerendeztem és ők is jöhetnek, így mit szólsz??
-Mennyi időre??
-2 hétre, a nyárból.
-Hmm...
-Te és én egy szobába leszünk, Kim és Castiel meg egy másikba.
Tehát, Én és Lys együtt lehetnénk 2 hétig, úgy hogy nem kell aggódnom Kim miatt mert Ő is ott lesz csak egy szobával arrébb...
-Rendben, és pontosan mi is ez a hely?
-Hát van ott egy nagy hotel ott leszünk mi és Castielék, a hotelhez pedig egy öt csillagos étterem is hozzátartozik ami a hotel vendégeinek ingyenes, tehát nekünk is. Valamint van a közelben egy barlangfürdő.
-Ez remekül hangzik!
-Tehát tetszik??? Akkor mit válaszolsz?
-Menjünk!!
-Remek, holnap indulunk!!
-Ilyen hamar??
-Miért?? Csak nem baj, hogy együtt szeretnék lenni veled?!
-Hát rendben!! Akkor holnap!
-Ezt most úgy mondtad mintha el akarnék menni.
-Ugyse hagynálak.
Majd Lysander elkepta a csípőmet és felvitt az emeletre be a szobámba és letepert az ágyra.
Majd mivel holnap korán indulunk ezért átment Kim szobályába és kiráncigálta Castielt, hogy menjenek összepakolni. Kimmel lementünk kikísérni a fiúkat Castiel csak egy ennyit mondott Kimnek.
-Hozz magaddal egy dögös fehérneműt holnap!
Erre Kim adott neki egy csókot és elment pakolni, én is odamentem , adtam egy csókot Lysandernek.
-Te is hozhatsz!! - mondta Lysander.
Majd elmentek én pedig bementem pakolni.

>Sophiel szemszöge<

Másnap reggel hármasban beszélgettünk mi csajok mert a fiúk már elmentek. Miközben beszélgettünk Avi mondta hogy nincs barátja mert az előzővel szakított. Kimmel arra gondoltunk hogy össze hozhatnánk Nathaniellel. Neki úgysincs barátnője. Másnap Avi eljött velünk a suliba. Bementünk a DÖK-ös terembe hátha ott lesz Nath de persze amikor kell sosincs ott! Ezért most fel kellett  kutatni az egész sulit mígnem megint vissza mentünk a DÖK-ös terembe és lássatok csodát,ott volt Nathaniel! Fuuuu...nagyon felidegesített ez a gyerek! De nem szabad felhúznom magam emiatt! Avi miatt jöttünk és ez a lényeg.

-Hé,ki ez a cuki srác? - mondta Avi miközben Nath-ot méregette.

-Avi bemutatom Nathanielt. - mondtam olyan hangosan hogy végre Nath is észre vett minket. - Nathaniel ő itt Avalonixis.

-Hívj csak Avi-nak. - mondta a barátnőm miközben kezett rázott Nath-al.

-Hát mi magatokra hagyunk titeket. - mondta Kim és kirángatott a teremből.

-Szerinted Nath-nak befog jönni Avi? - kérdeztem.

-Ne aggódj szerintem nem lesz semmi baj!

>Kimarah szemszöge<

Semmi kedvünk nem volt bemenni az órákra így hát lementünk az eldugott terembe ahol egyszer együtt próbáltunk a fiúkkal. De úgy tünt nem csak mi nem akrtunk tanulni mert Castiel és Lysander is ott voltak.

-Nahát, az én kis ördögöm is lóg az óráról? - kérdezte Cast miközben az ölébe ültem és adtam neki egy puszit.

-Úgy tűnik az én kis angyalom is ezt teszi. - mondta Lysander miközben Sophi is úgy tett mint én.

-Hát most na... - mondtam.

-Inkább vagyunk idelent veletek mint hogy az órán ücsörögjünk - értett velem egyet Sophi.

Ezek után hülyültünk, kicsit enyelegtünk, beszélgettünk és szépen eltelt a nap. Miután vége lett az összes órának és tudtuk hogy mindenki hazament mi is előbujtunk a rejtekünkről. Elmentünk a DÖK-ös teremhez de már ott sem volt senki. Felhívtuk Avi-t hogy hol a pokolban van. Azt mondta othon van Nathaniellel és hogy a dolgok kezdenek izgalmasabbá válni! Így hát úgy gondoltuk nem megyünk haza.

-Mi lenne ha elmennénk a Sweet Love kávézóba? - kétdezte Castiel.

-Jó ötlet! - mondtuk egyből Sophival.

>Sophiel szemszöge<

Én még sosem jártam a Sweet Love-ban ezelőtt de gondoltam biztos jó buli lesz. Attól függetlenül ahogy hívják teljesen máshogy néz ki belülről. A falak feketére vannak festve vörös csíkokkal, a padló sötét lila, az asztalok igaz üvegből vannak de a székek támlája szürke. Szóval elég "sötét" hely a nevéhez képest. Leültünk és rendeltünk én egy capuchino-t rendeltem, Lys egy kávét, Kim egy koktélt, Castiel meg a hugom italából csórt egy kicsit. A kávézóban volt még egy biliárd asztal is és Lysander egyből felálított hogy játszak vele egyet. Csak az volt a baj hogy nem tudom ogy kell!

-Nyugi majd megtanítalak. - ígérte Lysander.

Néhány óra múlva már egész jól ment de még nem profi szinten. Később Castielék is bszáltak és már négyen úgymond játszottunk. Este olyan kilenc körül már úgy gondoltuk hazamehetünk de mikor bementünk a nappaliba érdekes látvány fogadott minket.

>Sophiel szemszöge<
Korán keltem mivel tudtam, hogy Avalonixis a dobosunk akit csak úgy becézünk, hogy Avi bármelyik percben jöhet... Mikor én keltem Kimarah még javában aludt, nem akartam felkelteni. Lementem megkajáltam aztán egyszer csak csengettek, rohantam az ajtóhoz mert tudtam, hogy Avi lesz az. Kinyitottam az ajtót, de csak Castiel és Lysander volt az. Pedig már kezdtem örülni.

-Sziasztok. - mondtam.
-Mi az csak nem,nem örülsz nekem? - kérdezte Lysander.
-Hát persze, hogy örülök. - majd egy puszit nyomtam neki.
-Hát kim? - kérdezte Castiel.
-Még alszik.
-Sebaj, így is jó! - mondta pervez mosollyal.
Behívtam Lysandert mivel Castiel egyből felment Kimhez... Remélem nem csinált vele semmit.
Mi Lysanderrel ittunk egy kávét meg beszélgettünk és egy kis csókolózás...
>Kimarah szemszöge<
Reggel arra keltem, hogy valaki bejön a szobámba... Kicsit kinyitottam a szemem így láttam, hogy Castiel az, aki szépen csendben odasompolygott az ágyamhoz... 
Valyon mit tervez?
Ekkor Castiel ráült a hátamra.
-Jó reggelt!!! - kiáltotta.
-Leszálnál a hátamról?? - kérdeztem.
-Így köszöntöd a szerelmedet, még csak egy puszit sem kapok, hát jó akkor itt maradok.
-A rossz fiúknak mint te nem jár puszi! 
-Büntit kapok?
-Szeretnéd, na szállj le rólam!!
Majd lelöktem az ágyról Castielt aki magával rántott majd leszorított a földre.
-Addig nem engedlek el ameddig nem adsz egy puszit! - mondta.
Ekkor benyitottak ránk, de nem haragudtam meg mivel aki benyitott ránk az Avalonixis volt!!
-Avi!!! - kiáltottam.
-Kim!! Csak nem rosszkor jöttem?
-Nem, segíthetnél is ha már itt vagy!! - mondtam.
-Inkább kimegyek szóljatok ha készen vagytok! - mondta.
Majd egyet kacsintott és kiment.
-Kedvelem a csajt!!! - mondta Castiel. - Tudja mikor mit kell csinálnia!! És te?
-Na jó!
Majd egy csókot adtam neki, aki erre leszállt rólam. Majd kimentünk a nappaliba. Bemutattam Castielt és Avalonixist egymásnak és leálltunk beszélegtni, én helyet foglaltam Castiel ölében. Sophiel elment csinálni egy kávét. Avi pedig elmondta, hogy elhozta az egyik régi albumot amit még annak idején együtt kezdtünk majd elővette és kinyitotta az első oldalon, ekkorra már Sophiel is visszajött és mind leültünk az asztalhoz a képeket nézegetni. 
Az az érzésem, hogy ez nem lesz olyan jó!
Az első oldalon egy közös kép volt rólunk, a lényege, hogy vágjunk hozzá valami hülye pofát:
-Hahahahaha, az a fej!!! - nevetett fel Sophiel.
-Lapozz!!! - mondtam.
A következő kép engem ábrázolt és Alexyt ez akkor készült amikor másodjára jártunk párizsban.

-Nem akartam ezt a fotót!! - ismertem el.
-Ki az a kék hajú srác ott? - kérdezte Castiel.
-Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem.
-Mielőtt még elkezdődne a kapcsolati krízis, lapoznék! - mondta Avi.
-Jobb is!! - mondta Sophiel.
-Egyet értek! - mondta Lysander.
Az ezt követő kép még jobban kiverte a biztosítékot, de nem nálam vagy Castielnél, ez Lysander volt. Mivel a képen Sophiel volt és Dake, akkor amikor még jártak. 
-Ki ez a fickó? - kérdezte Lysander.
-Miért tartottad meg ezt a képet?? - kérdezte Sophiel.
-Ez csak Dake, de nyugi én is jártam vele. - mondtam.
-Mit csináltál? - kérdezte Castiel.
-Asszem jobb lesz ha lapozok! -mondta Avi.
A harmadik képen Sophiel látható, ez a kép még akkor készült mielőtt átjöttünk ebbe a gimibe, ez az utosó modelfotója.
-Khmm... - kezdte Lysander. - Hát igen, az én barátnőm!
-Van Kimről is! - mondta Avi.
-Nehogy megmutasd!! - mondtam.
Ekkor már késő volt mert átlapozott a következő oldalra amin az én utolsó modellfotóm volt.
-Ezt a ruhát egyszer nekem is felvehetnéd! - mondta Castiel.
-Aha, az egészségedre, mi? - kérdezte Sophiel.
-Ne add alá a lovat!!! - mondtam.
-Hihih, következő kép!! - mondta Avi.
A következő kép éppen Shopping előtt készült, Avi fotózta.

-Most komolyan, hány évesek vagyunk ezen a képen? - kérdeztem.
-13-14? - kérdezte Sophi.
-Az biztos, hogy a fotós profi! - mondta Avi.
-Igen. - mondtam.
Az utolsó kép, amin még kicsik vagyunk és a szüleink még éltek.
Azért ez az utolsó kép mert eléggé magunk alatt lettünk, amiatt, hogy itthagytak minket. A végén még fontolóra vettük, hogy visszaállunk modellnek... Avi a vendégszobában aludt, ő lesz az új lakótársunk is. Én Castielel aludtam, Sophiel meg Lysanderrel. 

>Sophiel szemszöge<

A strandos kaland után végre mindenkinek meg volt a párja. Nagyon örültem mikor megtudtam hogy Castiel és Kim járnak! De úgy gondoltuk hogy félre kell rakni a szorakozást és végre a bandával is próbálni kellene. Mivel nem találtunk mást ugyan ott próbáltunk ahol eddig is. Castiel meg Lysander mindig eljöttek a próbára mert utánunk egyből ők jöttek. Persze mindig megdicsértek!

-Ez nagyon szuper volt! - mondta lelkendezve Lsy-Bár mondjuk mit is várhattunk volna az én aranyhangú angyalomtól.

-Nem igaz a te hangod sokkal jobb! - dicsértem én is.

-Nem igaz.

-De!

-Nem!

-De!

>Kimarah szemszöge<

Miközben Sophi meg Lysander gyerekesen veszekedtek Castiel odajött hozzám.

-Elég klassz voltál kisördögöm - mondta.

-Csak elég klassz? Majd meglátjuk milyen leszel te.

-Benne vagyok. Mi lenne ha ma este átjönnél hozzánk?

-Nem jó. Sophival ma pihenni akarunk mert holnap jön egy régi barátnőnk aki benne van a bandában és egész nap próbálni fogunk.

-És mi lenne ha én is mennék?

-Hát...Nem bánom.

-Szuper! - mondta miközben csókot nyomott az arcomra.

Próba után hazamentünk. Elmondtam Sophielnek hogy holnap jön át Castiel. Mire ő meg közölte hogy Lysander is jön. Hát ez nagyon jól jött ki. Este korán lefeküdtünk mert holnap elég korán érkezik a dobosunk. Jó régóta nem láttam kíváncsi vagyok, hogy hogy néz ki most!

Az életünk kezdett visszaálni a normális kerékvágásba, ezáltal minden tök nyugis volt ugyanakkor nagyon unalmas is. Az eggyik ilyen unalmas napon Sophiel és Lysander elhatározták, hogy lemennek a partra. Mivel ketten lehet, hogy elég unalmas lenne engem is rá tudtak beszélni. Nem tudom, hogy tudtak rávenni, de végül belementem és így hát itt is volnánk. Mivel ma megyünk és én már készen is vagyok. Nem mintha izgatna adolog, de azt mondták Castiel is ott lesz. Felvettem a fürdőruhámat és rá egy nadrágot meg egy felsőt, kész.

Mikor lementem a nappaliba mert mindjárt indúlnunk kell Sophiel is lent volt már és ő is fel öltözött, de ő vett még fel a fürdőruhára egy toppot, ezért nem voltolyan kihívó mint én
.
Ezt követően két perc múlva csengettek, amikor kinyitottam az ajtót afiúk voltak ott, tehát mehettünk.
Mikor odaértünk a strandra, mindenki leöltözött kivéve én.

-Kim miért nem öltözöl át? - kérdezte Sophiel.
-Minek, úgysem megyek be a vízbe. - mondtam.
-Miért nem? - kérdezte.
-Azt hiszed az a legfőbb vágyam hogy egy rakás vadidegennel fürödjek egy melltartóba és egy bugyiba, amit csak fürdőruhának hívunk. De én úgy tekintek rá mintha fehérnemű lenne. Ezért nem. - mondtam.
-Én is ott leszek én nem vagyok vadidegen. - mondta Sophiel.
-Inkább kint maradok.
-Jól hallom, hogy valakinem akar átöltözni? - kérdezte Castiel.
-Nem nem akarok, nem fogok átöltözni. -mondtam.
-Ó dehogynem. - mondta.
Majd megragadta a csípőmet felkapott és elkezdett vonszolni az öltözők felé.
-Állj!! Nem akarok veled öltözni!! - kiabáltam.
De hasztalan volt, még jó hogy rajtam volt a fürdőruha. Bevitt és leráncigálta rólam a cipőmet aztán a ndrágot és még a felsőmet is. Majd nagy diadalittasan távozott.

-Kim, jól vagy? - kérdzte Sophiel.
-Nem megyek ki innen! - vátam rá.
-De, tök jó a víz muszály kipróbálnod!! - mondta.
-Nem!
-Hát jó akkor szólok Castielnek, hogy nem akarsz kijönni! - mondta.
-Mit tehetne Ő velem? 
-Nem is tudom...Castiel!! - kiáltotta Sophi.
-Gonosz vagy! - mondtam.
-Tőled tanultam. - mondta.
Ekkor megjelent Castiel, aki elkapott és elkezdett húzni a víz fele, erre én csak megöleltem Sophielt.
-Ha én megyek akkor te is! - mondtam Sophinak.
-Rendben! - mondta Lysander.
Majd ahogy én öleltem Sophit Lysander felkapta őt Castiel meg engemés elhúztak minket egyenesen a vízik felvittek minket a mólóra és Castiel engem ölelve beugrott a vízbe, ezt követte az, hogy Lysander követte a példát és így tett Sophiellel. Ez után Sophielék elvonultak és csakennyit láttam.
Ezek szerint jól elvoltak, olyan aranyosak!!
Én igazság szerint mentem volna hazafele, mivel az idő kezdett eléggé borús lenni. Castielt ez nem izgatta, de nem tudom miért, engem bámúlt, azt hiszi nem láttam, mi? Leűltem mellé a homokba.
-Mi az Cast? Nagyon csendes vagy! 
-Nem, csak fantáziáltam.
-Miről?
-Dolgokról.
-Értem, láttad Sophielt és Lysander, egész jól elvannak.
-Csak nem irígykedsz?
-Ugyan kérlek! Én olyan magányos faras típus vagyok.
-Aha, és ha lenne rá lehetőséged hogy járj velem, megtennéd??
-Magányos farkas. Tudod mit jelent?
-Lehetsz magányos farkas velem! Mit mondassz?
Éppen válaszolni akartam, amikor hírtelen egy hatalmasat villámlott és elkezdett zuhogni az eső.
-Na akkor? - kérdezte.
-Rendben. - kacsintottam rá. - El kéne mennünk megkeresni a többieket.
-Egy puszit sem kapok a barátnőmtöl? - mondta.
-Majdha meglesznek a többiek. - mondtam.
Ekkor Castiel megragadta a kezemet és elindúltunk megkeresni Sophielt és Lysandert. Egy kis idő múlva meg is lettek.
Majd hazamentünk, persze, mindeki hozzánk jött és mindenki csurong viezesen. Anapnak úgy lett vége , hogy Castiel megkapta a csókját, Lysander meg írt egy gyönyörű verset Sophielnek, amit fel is olvasott előttünk,ez olyan szerenád szerű volt. Aztán a fiúk hazamentek mi meg Sophiellel a nappaliban lelkiztünk egy kicsit, na jó sokat, annyira sokat, hogy reggel ott keltünk a kanapén pokrócba és párnával.

>Sophiel szemszöge<

Eléggé meglepődtem amikor Lys nem egyedül jött. És azon is meglepődtem hogy Kim Castiellel megy el.

Lehet ez hogy ezt akarta tőle Castiel?

Behívtam Lyst és egyből a szobámba vittem fel. Lsy szerint egy kicsit úgy öltöztem fel mintha mentünk volna valahova pedig szerintem nem is. Normálisan öltöztem fel.

Egy kicsit duzzogtam emiatt de Lysander egyből elvette a kedvem a duzzogástól egy versel:

Só vagyok a perecen,
Orvos vagy, s én betegen,
Puszinkat nem feledem,
Ha elengedsz, leesem,
Intsd le a jövőt velem,
Ez a szabad szerelem,
Lelkünk összekeverem.

Ezt én egyből egy csókkal köszönte meg amit még egy és még egy és még egy követett. Később mikor megéheztünk lementünk a konyhába és csináltunk néhány szendvicset. Igaz két szendvics megcsinálása nekünk félórába telt mert Lysander soha nem talált semmit. Még akkor sem mikor elmondtam neki hogy hol van. De nem neheztelhetek rá ezért hiszem még csak most járt először a konyhánkban. Miközben ettünk filmeztünk. Éppen az Ötödik elem ment a tévében. Ez a kedvenc filmem! Mikor vége lett vissza mentünk a szobámba hülyültünk, beszélgettünk, csókcsatáztunk. Lysander megkérdezte mióta van tetkóm a lábamon. Azt a sárkány tetkót akkor csináltattam amikor a szüleink meghaltak. Sosem engedték volna meg nekem így mikor meghaltak egyből megcsináltattam. Talán már egy kicsit megbántam de már nem tudom leszedni. Ekkor mondta el Lysander hogy neki is van egy tetkója a hátán.

Meg is mutatta nekem. Egy angyal, egy pillangó, egy szitakötő és egy páva szárnykombinációja.Kicsit fura volt de tetszett! Ezután még hülyültünk és ekkor hallottam meg hogy hazajött Kim. Lysander ezután fél óra múlva hazament. Átmentem Kimhez de már aludt így én is tettem.

>Kimarah szemszöge<
Sajna nem láttam ki volt mögöttem de mikor végre elém állt és a falhoz nyomott akkor már végre láttam ki az...
-Castiel,te meg mi a fenét művelsz? - kérdeztem.
-Azt hittem legalább meg fogsz íjedni. - mondta Castiel.
-Eldöntötted már mit akarsz?? - kérdeztem.
-Pont ezért kerestelek meg. 
-És mi lenne az??
-Gyere el velem randizni.
-Ennyi? Azt hittem valami roszabb lesz. 
-Nem vagyok annyira szörnyű.
-Hova mennénk?
-Bulizni.
-Buli?
-Zene, tánc, pia.
-Hát jó! Mikor?
-Ma
-Ma?? Dehát hétfő van.
-Csak nem félsz, hogy kimaradsz a suli első két órájáról.
Gyorsan végiggondoltam az egészet, végülis első két óra matek és aztán kémia. Utálom mind a kettőt, mit veszíthetnék?? 
-Én dehogy. Gyere értem 8-ra.
Majd leléptem, hazamentem és nekiálltam megkeresni a bulizásra legmegfelelőb ruhát. Ami nem túl sok és nem is túl kevés.
.
Majd egy pár óra múlva sikerűlt is, pont ekkor csengetett valaki, lementem és kinyitottam az ajtót. Ott állt Castiel és Lysander. Castiel értem jött Lysander meg Sophielhez. Én elmentem Castiellel, aki olyan meszire vitt hogy ha akartam volna se tudtam volna hazamenni, se gyalog, se kocsival. Így maradtam annál, hogy követem Castielt, ő biztos tudja hogyan jutunk haza. Egy night clubba vitt ahol sokan álltak az ajtó előtt.
Kíváncsi vagyok, hogy jutunk be.
Castiel ezt is megoldotta, előrehúzott a kezemnél fogva és nem tudom hogy, de ledumálta és beengedtek minket. Mikor bementünk mindenki táncolt, szórakozott vagy éppen ivott. Mi is leültünk és ittunk egy-egy deci pálinkát, a buli általában mindig ezzel kezdődik. Legalábbis nálunk, ez után éppen egy jó zene ment ami nem is volt túl gyors, de nem is volt túl lassú. (Cee Lo Green-Crazy) Imádom ezt a számot, ezen Castiel is meglepődött, de utána ő is jött és táncoltunk. Viszont ő hamar kifullad így leűllt. 
-Ha akarsz még táncolni, táncolhatsz nekem. - mondta.
-Nem. Inkább leülök. - mondtam.
Ekkor a táncparkett egy percre sem állt le, minden ment a maga megszokott gyors tempójában. Kivéve Castielt aki engem nézett. Ekkor odajött egy vadidegen csaj és megfogta a kezem. Beráncigált a táncparkettre ahol egy csomóan voltunk és nekiállta táncolni. Ezek a mozdulatok valahonan ismerősek voltak, áh megis van. Ekkor a zene egyre hangosabb lett a szám ami ment Michel Teló-Ai Se Eu Te Pego volt. Persze elkezdtem táncol és végszóra Castiel is megjött. Aki végigtáncolta az egész csavarom a csípőm stílusu számot, legalábbis remélem hogy amikor mögöttem volt és én úgy tudtam, hogy táncol akkor nem valami mást csinált. A buli végén Castiel hazakísért, pedig mondtam neki, hogy nem kell mivel volt már benne egy kis pia, nem is olyan kicsi. Azért csak hazakísért és mint kiderűlt szegénykém szorúl egy kis leckére mivel nem neki a csavard a csípődet rész... Na de ha nem szólok neki, hogy elég eddig akkor a szobám ajtajáig kísért volna így is bejött a folyosóra is. Aztán egyre közelebb hajolt és mivel bennem is volt már egy kis pia, nem zavartattuk magunkat és leálltunk smárolni a folyosón.
 
Ezután én elmentem aludni Castiel meg haza. Sophieléket meg még hallottam nevetgélni a szobályábol.
 

>Sophiel szemszöge<

Hétfő reggel volt. És sajna iskolába kellett menni. Ráadásul három dolgozatott is írunk. De egy valami jó lesz ebben a napban: végre megint találkozok Lysanderrel!! Vasárnap sajna nem tudtunk találkozni mert dolga volt de a verset befogja pótolni! Ez az egy gondolat tett boldoggá reggel. A vidámság Kimre nem volt elmondható. Olyan volt akár egy zombi. Egész hétvégén azon gondolkodtam hogy mit fog tőle kérni Castiel. Fél nyolc volt mikor elindultunk,a suliban már elég sokan voltak. Elindultunk a szekrényeinkhez ahol ott voltak Lysanderék is. Lys persze egyből úgy üdvözölt hogy adott nekem egy csókot.

-Neked is szia. - mondtam mikor elengedett.

-Bocsi nem tudtam magam vissza fogni. - mondta egy kisfiús mosoly kíséretében.

>Kimarah szemszöge<

Amíg a gerlepár üdvözölték egymást addig én zavartan álltam Castiel előtt mert még most sem tudtam mit fog kérni. Idegességemben a padlót bámultam de amikor ránéztem Castielre azt vettem észre hogy engem bámul gúnyos mosollyal.

-Szeretnéd tudni mit akarok tőled kérni jutalmul mi? - kérdezte

-Hát jó lenne tudni de komolyan.

Ekkor Cast megfogta a karom és elvitt magával a suli hátsó részébe ahova elméletileg tilos bemenni. Mikor végre megáltunk Castiel nekinyomott a falnak és megcsókolt. Olyan hirtelen törnént minden hogy azt sem tudtam hanyadikán van elseje. Mikor végre elengedett azt mondtam neki:

-Szóval ezt kéred jutalmul?

-Dehogy teljesen mást fogok kérni. Ezt amúgy is megtettem volna. - mondta megint azzal a gúnyos mosolyával.

-És elárulnád kérlek szépen szépen hogy mit fogsz tőlem kérni?

-Majd megtudod. - mondta és azzal ott hagyott. Rendes mi?

Mikor visszamentem épp csengettek és rohanom kelett fizikára. De nem szeretem ezt az órát majd el alszom rajta! Szerencsére ezt is túl éltük. Ezután angol jött. Sophiel mint mindig brilirozott benne. Pedig tényleg nem tanul egy árva szót sem és mégis Ő a legjobb. Sajna én már nem vagyok ilyen. Informatika jött utána. Az infó tanár nem volt ezért egész órán csak játszottunk! Én néhány gyerekkel Killing Flooroztam. Sophi ha jól láttam Call of Duty-zot. Ebéd szünetben Sophiel és Lysander teljesen elvonultak tőlünk.Én meg egyedül maradtam Castiellel.

-Áruld már el mit fogsz tőlem kérni!!! - mondtam most már tényleg dühösen.

-Még nem tudom - mondta ilyan nyugodtsággal hogy az már fájt.

-Te tényleg ilyen szemét vagy, vagy csak játszod magad?

-Én inkább perverznek mondanám magam - mondta mosollyal az arcán.

És nekem ekkor elegem belőle. Felálltam és elmentem. Már csak három órát kelett kibírni.És szerencsére sikerült is. Sajna Sophi Lysanderrel ment el így egyedül mentem haza. Amint sétáltam az utcán valaki hátulról a kezével befogta a számat és egy eldugott sötét helyre vitt. Sajna nem láttam ki volt mögöttem de mikor végre elém állt és a falhoz nyomott akkor már végre láttam ki az...

>Kimarah szemszöge<
Reggel felkelltem és mentem volna megnézné Sophielt, de ő sehol nem volt. Pedig esküdni mertem volna, hogy este még meg volt!! Mivel kicsit éhes voltam gondoltam megyek enni ekkor a hütőn találtam egy papírt: 
   _Kim elmentem Lysanderel randizni,
                XOXO Sophiel._
Értem szóval randizik...De mit csináljak én addig, itthon, egyedűl? Mit kezdjek magammal?? Felmentem aszobámba pihenni, azon tanakodtam mit csináljak.
Nem is tudom mondjuk hallgathatnák zenét! Legyen mondjuk.... Skillet - Hero című számot és full hangerőn elkezdtem ordítattni az amúgy is hangos zenét. Ez kb. 15 percig tartott utána unalmam következménye az lett, hogy leálltam TV-zni ami egy ideig le is foglalt, de nem túl sokáig. Csak néztem a Titanic ot amit már vagy 30x láttam és majd halálra untam magam rajta. Ennek az vetett véget hogy csengettek.
Valyon ki lehet az?
Kinyitottam az ajtót és Castiel állt ott előttem.
-Hát te? - kérdeztem.
-Gondoltam átjövök, tudtommal elment a nővérke!! - mondta.
-Igen Sophiel randizni ment Lysanderrel... - mondtam. - Miért is gondoltad hogy át jössz?
-Gondoltam unatkozol.
-És ha rosszul gondoltad?
-Nem unatkozol?
-De... - mondtam.
Majd behívtam a házba.
-Mit csináljunk?? - kérdeztem.
-Játszunk! - mondta.
Majd egyre közelebb jött én erre gyorsan a mögöttem lévő asztalról felkaptam egy CD-t.
-Guitar Hero?? - kérdeztem mosolyogva.
-Okés, de úgyis megverlek belőle! - mondta.
-Azt ne reméld, legyőzhetetlen vagyok! - mondtam.
-Fogadjunk valamiben! - mondta.
-Rendben ha te nyersz kaphatsz valamit, ha én akkor meg nem kapsz semmit. -mondtam.
-Akkor már készülhetsz is. - mondta.
Belevágtunk a Guitar Herozásba.

A végén sajnos én veszítettem :( A rossz az hogy most teljesítenem kell egy kívánságát és a jó benne az, hogy amíg versenyeztünk remekül éreztem magam. Egy kis idő múlva elment és nem tudtam meg, hogy mit akar, azt mondta majd elmondja hétfőn a suliban. Szemét! Egy órával azután, hogy Castiel elment hazajött Sophiel. Aki egyből rájött arra, hogy Castiel itt járt és kifaggatott. Aztán elmesélte a napját Lysanderrel.

>Sophiel szemszöge<

Szombat reggel vidáman ébredtem.
Ma lesz az első randim Lysanderrel!!
Gondoltam boldogan. 
De vajon mit vegyek fel??
Ezután 20 percig csak ruhákat válogattam mire megtaláltam a megfelelőt.

Szerintem ez pont megfelelő lesz. Kim még aludt és mivel nem akartam felkelteni hagytam egy cetlit a konyhában a hűtőn hogy elmentem és majd jövök valamikor. Lysanderrel úgy beszéltük meg hogy a Sweet Dreams cukrászdában találkozunk. Mikor oda értem még nem volt ott ezért leültem egy asztalhoz és vártam. Már 10 perc telt el de még mindig nem jött ekkor néztem meg a mobilomon az időt és láttam hogy én jöttem túl korán. De végül fél óra várakozás után végre megjött Lysander.

-Szia. Sokat vártál? - kérdezte és egy puszit adott az arcomra.

-Nem én jöttem túl korán. Annyira izgatott voltam hogy nem is néztem az időt. - mondtam elpirulva.

-Haha, megint elpirultál! - mondta jókedvűen. - Nos akkor rendeljünk.

Én egy szelet rigó jancsi tortát kértem Lys pedig francia krémest. Még nagyon sokáig beszélgettünk a cukrászdában mikor már túl sokan voltak bent és inkább el mentünk egy csendesebb helyre. Egy parkon mentünk végig és egy kis folyónál megáltunk. Már sötét volt de az eget beragyogták a csillagok.

-Neked melyik a kedvenc csillagod? - kérdezte váratlanul Lys

-Hát...talán az Orion. Mert olyan szépen csillog! - válaszoltam. - És a tied?

-Nekem a kedvencem...Te vagy! - erre a mondatra elpirultam mire Lysander nyomot egy puszit az arcomra.
 Olyan furcsa de mégis nagyon jó bizsergés futott végig rajtam. Még egy ideig néztük a csillagokat majd Lysander így szólt:

-Sophiel...meghalgatnál egy verset? Igaz nem én írtam de úgy érzem el kell mondanom neked.

-Persze hogy meghallgatlak!

-   Ha tested fázik, lelkem Rád adom,

Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.

S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.
Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.

Soha nem hallotam még ilyen szép verset és ezt most csakis nekem mondja!

-Na?Hogy tetszett?? - kérdezte Lysander.

-Én még...soha nem hallotam ilyen szépet!

-Ha ez tetszet akkor minden nap meg foglak ajándékozni egy versel,rendben?

-Tényleg minden nap írsz vagy mondasz ilyen szép verseket?

-Igen. És nem csak verset adok minden nap hanem ezt is. - Mikor ezt kimondta megfogta a derekam magához húzott és megcsókolt. Ez a csók nagyon váratlanul ért. De gyorsan magamhoz tértem és vissza csókoltam. Nem tudom meddig csókoltuk egymást de ez az idő volt a legszebb a világon.

-Szóval?Mit szólsz az ajánlatomhoz? - kérdezte Lys

-Azt hogy szívesen elfogadom!

-Ennek örülök!

Ez után Lysander hazakísért és miután hosszas búcsúzás után bementem egyből felmentem Kimhez és elmeséltem hogy mi történt. Ez egy csodálatos nap volt és mostantól minden napom ilyen lesz!!!

>Kimarah szemszöge<
A mai nap vagy nagyon jó lesz vagy nagyon szomorú!
A mai napon vall szerelmet Sophiel Lysandernek. Korán keltem majd mentem Sophiel szobájába kelteni őt is.
-Sophi!! Kelj fel. - mondtam.
-Nem akarok ma suliba menni!! - mondta a paplan alól.
-De muszáj lesz! - mondtam.
-De mi van ha nem tetszem neki? - kérdezte.
-Akkor veszek neki egy szemüveget! -mondtam.
Végül nagy nehezen sikerült életkedvet vinnem Sophielbe és elindultunk a suliba, ahol a szekrényekhez vettük az irányt. Sophiel kinyitotta a szekrényét és egy boríték esett ki belőle, amin volt egy szívecske.
-Szerelmes levelet kaptál!! - mondtam.
-Tényleg! -mondta.
-Nyissuk ki! - kiáltottam,
-Minek?? Teljesen felesleges, én Lysandert szeretem! - mondta kikapva a levelet a kezemből és beledobva a kukába.
Majd elment megkeresni hol lesz első óránk, én meg a kukába a levél után 15 perces szünetemből 10 perc elment arra hogy a levelet kerestem, de végül meg lett és el tudtam olvasni:
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
Aha ez ismerős, de honnan is?? Meg is van Shakespeare!! Szóval annyit tudunk, hogy a srác szereti Shakespeare-t és....ennyi. Ahogy ott forgattam a levelet láttam egy nevet rajta, ez állt rajta hogy: Lysander
Opps....Végülis akkor nincsen gond mert Lysander is szereti!!
De akkor is szolnom kell neki!! Mivel még volt 10 percem az óraelőtt elindúlta megkeresni Sophielt, végűl megtaláltam az udvaron beszélgetett Lysanderrel!! Az arca pedig vörös volt. Csak nem?? Sietnem kell! Odamentem.
-Sophiel!! Lenne egy perced?? Nem ér rá!! - kiáltottam.
-Hát oké! - mondta. 
Majd megmutattam neki a levelet elmondtam neki hogy Lysander küldte és úgyment vissza hogy tele volt önbizalommal, én mindezt a háttérből figyeltem éppen meg akarta csókolni Lysander Sophielt ekkor becsengettek... Otthon Sophiel eldicsekedett vele hogy neki van pasija nekem meg nincs és hogy ez milyen jó, stb. Akkor is jön egy köszönettel amiért bemásztam a kukába!!

>Kimarah szemszöge<

Reggel amikor felkeltem egyedül feküdtem az ágyban. Pedig emlékeztem hogy Cast is velem volt.Lehet hogy csak képzelődtem. Kimentem a fürdőbe és ez a látvány fogadott:

-Castiel te mit csinálsz a fürdőmben?? - kérdeztem eléggé meglepődve.

-Semmit csak gondoltam letusolok mielőtt elmegyek. - mondta tulságosan is higgadtan.

-De akkor is miért az én fürdőmben kell????

Kimentem a füdőből.Jobb döntés volt mint vele veszekedni.Bár mondjuk a látvány nem volt rossz.

>Sophiel szemszöge<

Mikor felkeltem és lementem a konyhába meglepetésemre Lysander volt a konyhában és reggelit csinált.Ellégé meglepődtem.

-Jó reggelt! - köszönt rám jókedvűen.

-Hali. - köszöntem vissza.

-Valami baj van?

-Nem csak leglepődtem mikor megláttalak.

-Bocsi hogy,csak így elkezdtem reggelit csinálni az engedélyetek nélkül. - mondta mosolygós arcal.

-Nincs semmi baj.

-Akkor kérlek ezt kóstold meg! - mondta és a számba nyomot egy falat palacsintát.

-Ez nagyon finom!!!Kérhetek még? - kérdeztem mire elém rakott egy tányér palacsintát.

-Tessék úrnőm. - erre a mondatra elpirultam,nem tudom miért.

-Olyan aranyos vagy mikor elpirulsz!

>Kimarah szemszöge<

Sophi és Lysander jóízűen nevettek mikor lementem.

-Hoppá hoppá itt lesz valami! - mondtam mire Sophi elpirult. Lysandernek úgy tűnik tetszik mikor a nővérem elpirul.

-Hát...talán...valamikor. - mondta Lys picit Ő is elpirulva. - Amúgy hol van Cast?

-Még fürdik.

-Már nem. - mondta az emlegetett szamár. Már fel is volt öltözve.Igaz gyűrödtek voltak a ruhái de még így egész jól nézett ki.

Ezek után megreggeliztünk és a fiúk elmentek. Úgy tünt Sophi eléggé le volt törve emiatt.

-Semmi baj Sophi majd holnap látod a suliban. - próbáltam vígasztalni.

-Igazad van.

-De én azt nem értem hogy miért nem mondod meg neki hogy tetszik neked?

-Hülye vagy?Még nem akarom elmondani neki. És ha Ő visszautasít? - Kérdezte kétségbe esve.

-Szerintem Te vagy a hülye. Hát nem látod hogy közeledik hozzád? Láttam és hallotam mit csináltatok a konyhában!

-Jó akkor holnap elmondom neki hogy érzek!!! - jelentette ki magabiztosan.

-Na ez a beszéd!!!-Kíváncsi vagyok mi lesz majd holnap!

>Kimarah szemszöge<

Miután Castiel hazakísért felmentünk a szobámba, hogy elmagyarázza mi is volt a vita tárgya. Miután elmondta miért tette jött az ugye nem haragszol, nem haragszom rá de ki gondolta volna hogy bizonyíték is kell neki? Ez volt a csók, azt hallottam hogy valaki benyit, de nem érdekelt. Ez után a dolgok kezdtek egyenesbe jönni. Egy ilyen békés napon láttam meg egy plakátot amin egy koncertet reklámoztak és mit adá az ég pont a kedvenc bandámé! Erre tutira el kell mennem, siettem haza hogy elújságoljam a hírt Sophielnek. 

-Sophi! Sophi! Képzeld a kedvenc bandámnak koncertje lesz! - kiáltottam.

-Igen tudom, és? - kérdezte.

-Hát tutira el kell mennem! - mondtam.

-Nem!

-De..de miért nem? - vontam kérdőre.

-Mert ezeken a koncerteken több az ivás mint a zene! - mondta határozottan. - Ne akard hogy felhozzam a tavalyi esetet!

-De ez a kedvenc bandám és nem tehetek róla, hogy részeg lettem! - mondtam.

-Akkor sem! - mondta.

-Na lécci, lécci! - könyörögtem.

-Na jó, de én is megyek figyelni, hogy egy kortyot se igyál! - mondta.

Így lett az hogy végül beleegyezett a koncertbe. Ezért már indulunk is csak pár óra, de én már készen vagyok!
 

Na de Sophiel sem tétlenkedett még én a sminkemmel bajlódtam ő is felöltözött és miután ez egy rock koncert segítettem neki, egy kicsit. Röviden csak annyit hogy mit ne vegyen fel.

Miután mind a ketten felöltöztünk eljött az este és útnak indultunk. Mikor oda értünk én mentem volna szétnézni erre Sophiel meg az ellenkező irányba, inkább csak áltunk ott illetve álltunk volna, de...

-Kim! Szivecském! - szólalt meg egy ismerős hang mögüllem.

Hátrafordultam hogy megnézzem ki az erre Castielt pillantottam meg aki ráadásul tök részeg volt. 

-Castiel? - mondtam.

-Hát te? - kérdezte miközben elkezdett ölelgetni.

-Eressz el! - mondtam.

Majd Sophiel nagy nehezen leszedte rólam Castielt és kezdte a kioktatást.

-Na látod, itt mindenki tök részeg! Megmondtam hogy rossz ötlet. - mondta.

-Nyugi, ez csak Castiel. - nyugtatgadtam.

Végszóra megjelent Lysander aki szintén részeg volt, de nem annyira mint Castiel.

-Lysander? - kérdezte meglepődve Sophiel.

-Látod, majd Lysander szórakoztat téged én meg addig elmegyek megnézni a koncertet.

-Persze én vigyázzak a két részeg disznóra amíg te bulizol!? - mondta.

-Akkor mi legyen?

-Hiába is részegek, de nem hagyhatjuk itt őket! - mondta.

-Igen de a koncert! - hisztiztem.

Ekkor odajött Castiel.

-Nekem hányingerem van. - mondta teljesen higgadtan Castiel.

-Okés gyere keressünk egy WC-t. - mondtam.

Majd mi elmentünk WC-t keresni majd én bementem Castielel. Sophiel és Lysander kint maradtak.

>Sophiel szemszöge<

Amíg Kim és Castiel a WC-ben voltak én kint maradtam Lysanderrel. Aki még éppen meg tudott állni a lábán így nem kellett neki segítség, majd lépett eggyet felém és rám esett. Majd a keze a kezem után nyúlt és megfogta azt. Ekkor kijöttek Kimék.

-Nem akarok ünneprontó lenni, de mennünk kéne. - mondta.

Majd nagy nehezen leszedte rólam Lysandert és elindultunk hazafelé,éppen a parkon mentünk keresztül amikor Castiel elkezdett énekelni.

-Castiel légyszives maradj csendben. - mondta Kim.

-Ne usa..utsa..utasítgass asszony! - mondta Castiel.

Majd csak annyit hallottam hogy valami csobban, mikor hátra néztem csak annyit láttam hogy Castiel és Kimarah a szökőkútban ülnek. Segítettem Kimnek kijönni a szökőkútból, végűl ketten kiszedtük Castielt is. Majd elindúltunk a házhoz, végűl nagy nehezen de oda értünk a házhoz. Lysandert leültettem a fűbe, Castiel meg a neki volt támaszta a falnak, Kimarah azért fogta a karját nehogy elessen.

-Kim hol van a kulcs? - kérdeztem.

-Megvan! - kiáltott fel Castiel.

Majd a keze elindúlt Kim farzsebe felé, de Kim még éppen, hogy elengedte Castielt aki elterűlt a füvön. Majd Kim a kezembe adta a kulcsot ami csuron víz volt. Bementünk a házba a fiúkat meg leraktuk a kanapéra, nekiálltunk azon gondolkozni hogya vigyük fel őket az emeletre mivel a földszinten nem volt WC. Az pedig nem lenne túl szép ha valamelyik ide taccsolna. Végül arra jutottunk hogy segítség kell! Az éjszaka közepén felhívtuk Daket aki az eggyik kedves ismerősünk. Igazi haver mivel az éjszaka közepén megjelent és segített felcipelni őket az emeletre, letettük őket az emelet padlójára majd megálltunk a lépcsőnél.Kim éppen megköszönte a segítséget. Mikor Lysander elővett egy kis udvarunkon szedett virágot és átnyújtotta.

-Ez a tied! - mondta.

-De aranyos vagy. - mondtam.

Majd miután Dake elment visszamentem az emeletre ahol Kim és Castiel már aludtak.

>Kimarah szemszöge<

Mikor megláttam Nathanielt és Castielt egyből oda akrtam rohani de,mit csinálhattam volna?Ekkor odaért mellém Sophiel és Ő is látta amit én.Neki hamarabb kapcsolt az agya és odament és egy határozott mozdulattal ellökte Castot Nathanieltől.

-Mi a fenét csinálsz??-kérdezte dühösen Cast. Épp beakart húzni egyet Nathnak amikor én is cselekedtem.

-Kim...te most komolyan ezt a kis strébert véded??

-Mert valami bajod van vele?-kérdeztem most már én is dühösen.

-Várjunk csak!-szólt közbe Nathaniel-Te vagy Kimarah?-kérdezte tőlem meglepettem.-Akkor úgy tűnik tévedtem Castiel.

-Mi...miről van most szó?-kérdezte Sophiel

Ekkor Nath megfogta Sophi kezét és elvitte.Néztem is nagyot hogy mit akar ez csinálni a nővéremmel.Utánuk is akartam menni de egy kéz megállított.

-Hagyd.Had beszéljenek nyugodtan.-mondta Cast most már kicsit higgabban.-Gyere inkább most hazakísérlek.-mondta olyan mosollyal aminek nem tudtam ellenálni így hát belementem.

>Sophiel szemszöge<

Amikor Nathaniel végre megált megint megkérdeztem tőle:

-Szóval mi a fene történt amiért Te és Castiel egymásnak estetek?-kérdeztem

-Hát...szóval az van hogy...kicsit beszélgettünk és témába kerültek a csajok mire és azt mondtam hogy nagyon tetszik Kimarah.Mire Ő nekem esett.-mondta és végig tiszta piros volt az arca.

-De akkor miért kérdezted meg Kimtől hogy:"Te vagy Kimarah"?

-Mert...először azt akartam mondani hogy...Te tetszel csak...összetévesztettem a neveteket.

-Várjunk most azt akarod mondani hogy tetszem neked??-kérdeztem meglepődve

-Igen

-Jaj Nathaniel...Te rendes srácnak tűnsz de sajnálom nekem valaki más tetszik.-mondtam és közben azt éreztem darabokra töröm szegény Nath szívét.

-Oh...értem semmi baj...megértem...tényleg.-mondta nem valami meggyőzően.

-Én tényleg sajnálom de ez van.

Ezután elmentem ott hagyva a csalódott Nathanielt(szegény).Vissza mentem oda ahol nem rég a két srác még verekedet.Haza akartam végre menni ezután a nap után.De nem volt sehol Kim gondoltam biztos már hazament így én is így tettem.Mikor végre haza értem be akrtam menni Kimhez egy kicsit kibeszélni a dolgokat.De amikor benyitottam a szobába Kim meg Cast éppen egy szenvedélyes csókcsata közepén voltak.És mintha észre se vettek volna nyugodtan folytatták az egészet.Én meglepődve csendben becsuktam az ajtót és elmentem a saját szobámba.

>Kimarah szemszöge<
Castiel egyre közelebb hajolt, én meg egy reflexmozdulattal pofon vágtam. Ha engem kérdeztek a pofon nem is volt olyan nagy, de talán mégis mivel Castiel besértődött arcal, de lelépett.
Azt hittem nehezebb lessz!
Most megyek megkeresem Sophielt és bocsánatot kérek tőle... Mert talán és is hibás vagyok. Elindultam megkeresni Sophielt.
>Sophiel szemszöge<
Miután Lysader elment mivel dolga akadt, elgondolkoztam, hogy talán én is hibás vagyok ezért elindultam megkeresni Kimet.
Bocsánatot kell kérnem!
Éppen mentem a folyosón és gondolkoztam valyon hol lehet Kim mikor..
-Így már jobb nem? - kérdezte Alexy.
-Áhh nem is tudom, nem az igazi.. - válaszolta Armin.
-Mit csináltok? - kérdeztem.
-Csak láttuk hogy szomorú vagy és megpróbáltalak mosolyra bírni. - mondta Alexy.
-Értem! Nem láttátok Kimet? - kérdeztem.
-Miért talán eltünt? - kérdezte Alexy.
-Nem, de most megyek. Sziasztok!
Majd elmentem keresni tovább. Végül megtaláltam. Éppen zenét hallgatott. Odamentem.
-Szia, tudom hogy haragszol, de..de.én sajnálom..én el akartam mondani csak...tehát bocsi. - mondtam.
Erre Kimarah kivette a füléből a fülest.
-Bocsi, mit mondtál? - mondta.
-Mivan!! Be volt dugva a füled!? Én meg itt kiöntöm a szivemet!?
-Hahahaha...igen. Szóval mi lenne az?? - kérdezte.
-Bocsánatot kértem! - mondtam.
-És hogyan tovább? - kérdezte.
-Nem tudom...
-Talán előtte beszélnem kéne Nathaniellel. - mondta.
-Miért is? - értetlenkedtem.
-Hát mivel szóval a huga, Amber... - kezdte.
-Igen.
-Belekötött Violába és hát ha nem vagyok ott...
-Akkor?
-Elveszi Viola ebédpénzét! 
-Akkor menjünk!
Majd elmentünk a D.Ö.K. terembe, szerencsére ott volt Nathaniel. Elmondtuk neki hogy Amber hogyan viselkedik a többiekkel szemben.
-Tudom, hogy milyen a viselkedése, de én sem tudok ellene mit tenni. Próbáltam már beszélni a fejével, de semmi eredménye!
-Akkor már csak egy van hátra... - kezdte Kim.
-Igen! - mondtam.
-Te is arra gondolsz? - kérdezte.
-Igen. - mondtam.
-De mégis mire? - kérdezte Nathaniel.
-Bosszúra! - mondtuk egyszerre.
-Más esetben ellenezném, de nekem sincs jobb ötletem! Mi a terv? - kérdezte.
-Még nem tudom de ma gyere át és megbeszéljük! - mondtam.
>Kimarah szemszöge<
Eljött az este és végre megérkezett Nathaniel. Rengeteg tervezés után, de végül eldöntöttük hogy mi is legyen a terv. Mivel alapból az én felszólításomra kezdtük ezt az egész bosszút, az eggyik szereplő én leszek a másik meg Nathaniel, Sophiel pedig fedez minket.
A terv a következő: Mivel Amber köztudottan utál engem és azt is biztosra utálná ha Nathaniel olyan lánnyal lenne együtt akit ő nem csíp, az a terv hogy Nathaniel és én úgy teszünk mintha járnánk, Sophiel meg fedez minket.
Az ötlet jó, most meglátjuk élesben, illetve holnap.
Másnap reggel a korán keltem, mivel Sophiel keltett. Majd egyenesen az iskolába, ahol el kell játszanom hogy Nathaniellel járok. Az első kihívás az hogy elhitetjük a többiekkel hogy mi együtt vagyunk, főképpen Amberrel. Ezért elmentem megkeresni Nathanielt, de nem volt a D.Ö.K. teremben. Ezért benéztem a terembe. De ott csak Castiel volt és egy lány.

Ahhoz képest hamar túllépett rajtam.
Majd benéztem még egyszer és ott volt Nathaniel és Amber meg Lysander valamint Sophiel, stb. Bementem odamentem Nathanielhez.
Megcsókoltam, hamár egyszer eljátszom hogy a  pasim ez bizonyára nem lehetett nagy cucc. Majd ránéztem Amberre aki ott helyben meg tudott volna ölni.
A nap további részében minden embernek aki megkérdezte hogy "Te Nathaniellel jársz?" igent mondtam majd elindúltunk haza Sophiellel. Ám ekkor megpillantottuk Nathanielt és Castielt a folyosó végén veszekedni.



 

>Sophiel szemszöge<

Kimarah egész este azzal zaklatott hogy mi lehet az a piros folt a nyakán.Nem akartam sokkot okozni neki ezért inkább azt hazudtam hogy:biztos valami kiütés vagy valami.Honnan a pokolból tudhatnám hiszen nem szoktam én a nyakát nézegetni!De eldöntöttem hogy beszélni fogok Castiellel.

Másnap amikor találkoztam Castiellel szó nélkül elrángattam hogy kettesben tudjak beszélni vele.Mikor már mindenki hallótávolságon kívül volt elkezdtem leszedni a fejét.

-Te meg mi a jó Istent képzeltél tegnap amikor elkezted csókolgatni a hugom nyakát??!!!

-Hát...

>Kimarah szemszöge<

Mikor észrevettem hogy Sophi elrángatja Castot gyanakodni kezdtem így követtem őket és hallottam miről beszélnek.

-Ezt nem hiszem el.Szóval Castiel szívta ki a nyakam?-gondoltam szörnyülködve.

-Ez igaz?-kérdeztem lebuktatva magamat mondjuk nem is volt baj,mert tudni akartam az igazat.-Sophi miért hazudtál nekem?-kérdeztem a könnyeimmel küzdve.

-Kim én nem akrtam...-de nem tudta befejezni a mondatot mert sírva elrohant.

>Sophiel szemszöge<

Csak sírtam és sírtam rohantam de nem tudtam hova.Egyszerűen ki akartam rohanni a világból majd valakibe beleütköztem nem láttam ki az de, miután megszólalt egyből tudtam ki az.

-Hé,Sophiel mi a baj?- kérdezte Lysander.De én nem válaszoltam csak egyszerűen elkezdtem sírni a karjaiban.

Szerencsére Lysander nagyon megértő volt.Nem kérdezet semmit csak magához húzott és hagyta hogy sírjak a karjaiban.Miután egy kicsit lenyugodtam elmondtam neki mi történt és Ő figyelmesen végighallgatott.Majd ezután hazakísért,megköszöntem neki mindent és ő köszönés képpen adott egy csókot az arcomra.Ettől persze fülig pirultam mire Ő ezen mint mindig jót nevetett majd elköszönt és elment.Nagyon rendes srác Lysander és lehett hogy ebből még lesz valami.

>Kimarah szemszöge<

Miután Sophi elment Castiel magához húzott és megakart csókolni.Agyam teljesen leblokkolt mire Ő csak ennyit mondott:

-Végre befejezhetem azt amit a nővéred félbeszakított.

>Kimarah szemszöge<
A próba estéjén még mikor hazamentünk és megtudtuk hogy nem jó gitárt hoztam haza, két órával ez után megjelent az ajtó előtt Lysander és Castiel. Honnan tudják hogy hol lakunk?? Visszacseréltük a gitárokat én pedig kimentem a teraszra levegőzni, Castiel követett. Kereken három órát voltak nálunk ez alatt Sophiel és Lysander a nappaliban beszélgettek, gondolom de nem tudom biztosan, mert még ők bent ültek mi kint álltunk a teraszon és beszélgettünk, aztán, csak hazamentek. Másnap Sophiel keltett mivel ez volt a hét utolsó hétköznapja, péntek van! Már reggel nem éreztem valami fényesen magam, de ezt a napot már csak kibirom hisz csak 5 óránk lessz. A suliban tényleg nagyon rosszúl éreztem magam, de megpróbáltam a legjobb formámat hozni, mikor vége lett az 5. órának már borzasztóan éreztem magam, fájt mindenem. Elmentem megkeresni Sophielt hogy induljunk haza, biztos a szekrényénél lessz! Alig bírtam elcipelni magamat a szekrényekig. Valahogy csak sikerűlt de ez az egész teljesen felesleges volt mivel Sophiel nem volt ott. De kész, vége, nem bírom tovább...ekkor minden elsötétült...
>Castiel szemszöge<
Ma reggel feltűnt hogy Kimarah nem hozza a megszokott formályát, ezért mikor vége lett a sulinak és elindult a szekrényéhez, követtem. Majd mikor megláttam a szekrény eknél a földön ült neki dölve a szekrénynek kicsit meglepődtem. Egyből odarohantam megnézni jól van-e!
-Kimarah?? Jól vagy? - kérdeztem.
De válasz nem jött, megfogtam a homlokát és elég forró volt. Ezért felkaptam az ölembe és elindultam vele. A teremnél megláttam Lysandert.
-Hé Lys, ha látod Sophielt mondd meg neki hogy hazavittem Kimet!
-Hmm...Oké!
Majd elindultam vele az ő házukhoz.
>Sophiel szemszöge<
Ezt nem hiszem el, hol lehet Kimarah?? Éppen kerestem de nem találtam sehol se, talán vissza ment a terembe. Majd bementem a terembe, de nem volt ott csak Lysander!!
-Lysander, nem láttad a hugomat?? - kérdeztem.
-Aszem Castiel elvitte. - mondta nyugodtan.
-Castiel..?? Hova? - kérdeztem.
-Hát hozzátok! 
-Hogy érted azt hogy vitte?? 
-Hát hogy fogta az ölében!
Jesszusom! Castiel? Mit csinálhat a hugommal??
-Köszi Lysander! Szia!
-Szia!
Majd elindultam haza mivel Castiel oda vitte a hugomat, állítólag!
>Castiel szemszöge<
Végre odaértünk a házukhoz, de vajon hol lehet a kulcsa? - gondoltam.
Ekkor megpillantottam a kulcsot ami a nadrágzsebéből kandikált ki, nem a farzsebe, a másik. Kinyitottam az ajtót és felvittem az emeltre és bevittem abba a szobába ameiknek az ajtaján az állt, hogy "Kimarah területe" bementem és lefektettem az ágyára. Leűlltem mellé és ránéztem, az arca olyan piros volt mintha el lett volna pirulva, ez azért is volt furcsa, mert még nem láttam elpirúlni, valamint egy izzadságcsepp volt a homlokán...
Talán melege van! Nem csodálom ebben a vastag pulcsiban...Talán le kéne vennem róla!
Azzal elkezdtem felhúzni a pulcsiját, csak ez az egész nem volt olyan könnyű mint amiennek tűnik. Mivel amikor elkezdtem húzni a pulcsit a póló is jött vele. Tehát fognom kellett a pólót hogy ne jöjjön le és a pulcsit is húznom kellett egyszerre. Végűl csak sikerűlt leküzdenem róla a pulcsit. Ekor ránéztem és beindúlt a fantáziám.
>Kimarah szemszöge<
Összeestem a folyosón, de nem tudtam segítséget kérni mert nem volt rá erőm, csak annyi rémlik hogy valaki odajött és megkérdezte hogy jól vagyok-e, de nem tudtam rá válaszolni ezért az illető felkapott és elvitt, sikítottam volna hogy segítség elrabolnak!! De annyi erőm sem volt hogy kinyissam a szemem, így még az elrablómat se láttam, aztán elhozott egy helyre de még mindig nincsen elég erőm. Bár ez a hely elég kényelmes és olyan imerős! De nagyon meleg van itt, ez gondolom neki is feltűnt mivel levette a pulcsimat! Aztán nem tudom mit csinált, de valami nedves meleg dolog ért hozzá a nyakamhoz. Ekkor nyílt az ajtó és.
>Sophiel szemszöge<
Éppen hazaértem és felmentem Kimarah szobályába, kinyitottam az ajtót és csak annyit láttam hogy Castiel a nyakát csókolgatja.
-Castiel mit csinálsz a hugommal?? - kiáltottam.
-Tünés ki innen! - kiáltottam rá.
-Jól van, megyek. - mondta.
Majd kipateroltam és mivel szegény Kimnek nagy volt a láza, nekiálltam kikúrálni belőle.
>Kimarah szemszöge<
Az éjszaka közepén felkeltem és mivel már jobban voltam ki akartam menni, levegőzni. De mikor ki akartam menni Sophiel felkellt rá! 
-Jobban vagy már? - kérdezte.
-Úgy érzem magam mintha nem is lettem volna lázas. - mondtam.
Majd kimentem a fürdőbe, Sophiel velem. Éppen mostam az arcomat, majd belenéztem e tükörbe és megláttam egy piros foltot a nyakamon.
-Ez meg mi? - kérdeztem.

>Sophiel szemszöge<

Reggel korán keltünk mert költöztünk.Már kiválosztottuk a házunkat.Jó nagy tágas minden van benne ami kell.Természetesen olyan házat választottunk ahol két szoba van.Kimarah miatt is meg na... hát a majd a fiúk miatt is.

A költöztetők be pakolták minden cuccunkat a teher autóba és indulhatunk is.Pár utcányira voltunk a sulitól és ez hatalmas előnyt jelentett.

Majd lehetett kipakolni.Rengeteg cuccot vettem ahogy Kimarah is.Végre volt egy saját szobám amit úgy rendeztem be ahogy akartam!A falra kiraktam a kendvenc posztereimet:An Café,2NE1,Bigbang.Na és persze a kedven animéim se maradhattak ki(ezeket nem sorolom fel mert egy kicsit hosszú lenne a lista).Egy ideig el tartott mire mindent kés ezért csak az utolsó két órára tudtunk be menni.Most valami egyszerű ruhát választottam:

Persze mindenki megkérdezte hol voltunk szinte egész nap de mi rájuk sem figyeltünk.Az óráknak hamarosan vége lett.Mi még ott maradtunk és elmentunk próbálni a bandánkal.

>Kimarah szemszöge<

Egyik nap rátaláltam egy jó kis teremre aminek nagyon jó volt az apusztikája és úgy döntöttem hogy ot fogunk próbálni órák után.Megvártuk hogy mindenki haza menjen nehogy megzavarjanak.Már egy ideje próbáltunk amikor ajtó csapódást hallottunk.És akkor megjelent Castiel és Lysander.Egyáltalán nem számítottam rájuk.

Dühösen letettem magam mellé a gitárt és vártam hogy mondjanak valamit.

 De csak néztek és halgattak,majd végül Sophiel törte meg a csendet.

-Sziasztok fiúk,hát ti??

-Sziasztok csajok-szólalt meg Lysander-mi csak próbálni jöttünk de látom nem csak mi vagyunk így.

-Nem is tudtam hogy nektek is van egy bandátok.-Szóltam végre és is.

-Van egy ötletem!-kiáltott fel boldogan Lysander.-Mi lenne ha te meg Cast együtt gitároznátok mi meg Sophielell együtt énekelnénk.-a mondat utolsó felét elpirulva mondta ki,és láttam hogy Sophinak is tetszik az ötlet.

-Én benne vagyok!-mondta boldogan Sophiel.

-Nekem nyolc.-mondta unottan Castiel.

Beáltunk a helyünkre és elkezdtünk zenélni.Castiel nagyon jól játszott.Látszott hogy nem csak díszből van nála gitár.

>Sophiel szemszöge<

Lysanderrel beáltunk a mikrofon elé és elkezdett énekelni:

>Kimarah szemszöge<
Mai reggel ugyanolyan volt mint az összes többi, már megint nem találtam a vekkert, így hátrahagyva kimentem a szobából miközben a vekker még javában csengett, mind egy. Majd pár perc múlva jött is Sophiel hogy miért nem állítottam le, ez után megreggeliztünk majd elmentünk a suliba. Az iskolába érve megpillantottunk egy plakátot a falon nagy piros betűkkel ráírva hogy Tankönyv osztás a D.Ö.K. teremben. Hát akkor menjünk a könyvekért elmentünk egyenesen nem a D.Ö.K. terembe, mivel nem találtuk....Fél óra keresés után nagy nehézkesen de megtaláltuk a D.Ö.K. termet, bementünk ahol egy szőke fiút láttunk ő is az osztálytársunk és ennyit tudok róla.
-Szia! - köszönt Sophiel.
-Sziasztok! - köszönt vissza a szöszi.
-Jöttünk a könyveinkért. - mondta Sophiel.
-Máris adom, amúgy a nevem Nathaniel. - mondta miközben egy-egy hatalmas könyvkupacot nyomott a kezünbe.
-Én Sophiel vagyok ő meg... - kezdte.
-Én Kimarah vagyok. - mondtam lazán.
-Nagyon örülök! - mondta.
Ezek után Nathaniel adott nekünk egy-egy kulcsot Sophielnek egy 51-es számút nekem meg egy 53-as számút nyomott a kezembe.
-Ez minek? - értetlenkedtem.
-Ez a szekrényetek kulcsa. - magyarázta Nathaniel.
De ha a Sophiel-é az 51 és az enyém az 53 akkor kié az 52?? Ki kell derítenem! A D.Ö.K. terem után elmentünk megkeresni a szekrényeinket, a lépcsőházban vannak. Most járok itt először mindenképp kell keresnem valakit aki segít majd megtalálni a kosaras klubbot merthogy azt választottam klubbnak ellentétben Sophielel aki a kertész klubbot választotta. 
-Figyu Sophi én asszem elmegyek megkeresni a lány WC-t. - mondtam.
-Aha... - mondta.
Majd elmenetem megkeresni a WC-t.
>Sophiel szemszöge<
-Hatalmas ez a suli, nem gondolod? - kérdeztem miközben odafordultam Kimhez de...
...Kimarah nem volt ott. Hova tünhetett el, gondolkoztam mikor valaki hírtelen megölelt. 

Hírtelen nem tudtam ki ez ezért csak nagy nehezen kiszabadúltam a szorításából, amire hamarabb lehetett azt hinni hogy meg akar ölni mint hogy csak örül hogy lát.
-Te meg ki a fene vagy? - kérdeztem levegőért kapkodva.
-Sophiel én vagyok az Alexy!!! Nem ismersz meg??? - kérdezte szomorúan.
-Hát...Nem nagyon! - mondtam azon gondolkozva valyon ki lehet.
-Én vagyok Alexy, amikor 9 évesek voltunk rengeteget játszottunk eggyüt te a Kimarah, én és a tesóm Armin!! Arminra sem emlékszel?? - csodálkozott.
-Bocsi, de nem emlékszem rátok sem arra hogy mi volt 7 éve, tudod akkor haltak meg.... - de nem tudtam befejezni.
-A szüleid, tudom nagyon szomorúak voltatok és te általában csak Arminnal beszélgettél! - mondta morcosan.
-Értem, hát nem emlékszem, bocsánat. - mondtam.
-Tényleg, hol vab Kimi? - csillant fel a szeme.
-Ööööö... Nem tudom merre kószál! - mondtam.
Ekkor ott termett mellettem Kimarah! 
-Sophiel néz kit találtam! - kiáltott fel.
-Kit?? - értetlenkedtem.
-Armin!! - mondta majd alőrántott egy fiút a háta mögül.
-Szia Sophiel! - mondta Armin.
-Sz..Szia! - mondtam kicsit megszeppenve. - Egyébként hol jártál már megint Kimarah??
-Én csak a WC-ből igyekeztem amikor egy ismerős hang rám köszönt és akkor láttam meg Armint és ha őitt van akkor Alexy is. - mondta.
Majd mindent elmondtak hogy hogy vannak meg minden csakhogy ezzel egy gond van mégpedig az hogy én nem emlékszem rá!!
>Kimarah szemszöge< 
Mivel volt egy lyukas óránk gondoltam megyek és megkeresem a kosaras klubbot biztosan nem lessz nehéz megkeresni mivel egyszer már betévedtem oda. Így hát elindúltam megkeresni a kosaras klubbot ment is egészen az udvarig, ott megállta tudomány nem volt mit tennem keresni kellett valakit aki tudja hol van így elmentem de nem találtam senkit csak Lysandert, jobb mint a semmi.
-Hé, Lys nem tudod hol van a kosaras klubb? - kiáltottam.
-Nem, de ha jól tudom akkor Castiel oda jár! - mondta, mintha célozni akarna ezzel valamire.
-Akkor hol van Castiel? - kérdeztem.
-Itt vagyok! - szólalt meg egy hang a háttérből. - Mit akarsz?
-Nem tudod hol van a kosaras klubb? - kérdeztem.
-De, miért? 
-Megmutatod hol van?? - mosolxogtam rá.
-Mi hasznom belőle?
-Jó társaságban lehetsz!
-Na jó, de csak mert úgyis arra tartottam! - mondta.
Így Castiel elkísért a kosaras klubba, mostmár pontosan tudom hol van. Majd elmentem megkeresni Sophielt.
>Sophiel szemszöge<
Én ott maradtam a szekrényeknél mivel kíváncsi voltam ki a én és a testvérem szekrényét elválasztó szekrény tulajdonosa. 10 perc elteltével már nagyon untam magamat, fejembe vettem hogy feladom. Ám ekkor egyszer csak Lysander toppant be a lépcsőházba és oda ment az 52-es szekrényhez, majd kinyitotta és elkezdett matatni, elővette a jegyzetfüzetét és elkezdett írni bele. Oda mentem megkérdezni hogy ővé-e a szekrény.
-Szia Lysander! - kezdtem.
-Szia! - mondta mosolyogva.
-Ez a te szekrényed? -kérdeztem az 52-es szekrényre mutatava
-Igen, ha jóltud a tied az 51-es. - mondta.
Ekkor bejött Kimarah.
-Öööö... igen. - folytattam.
-Mi a baj?.....Nem szeretnél mellettem lenni? - kérdezte csalódottan.
-Dehogynem! - súgta ide Kimarah.
Persze ettől én fülig pirúltam Lysander pedig nagyon aranyosan nézett rám.
-Mi azamit írsz? - kérdeztem.
-Ez..? S..Se..Semmi! - mondta kicsit felősen.
-Ha jól olvasom verset írsz! - mondta Kim Lysander mögött.
-Verseket írsz!? Az király! - mosolyogtam rá.
-Igen, egyszer lehet megmutatom. - mosolygott rám Lysander.
Valyon mi járhat a fejében? Ezzel a napnak vége is lett Kimmel otthon mindent kibeszéltünk, mint mindig. Majd elkezdtünk beszélgetni arról melyik villát vesszük meg a 3 közül mivel ez a szoba lassan kicsi kettőnknek, így hétvégén költözni készülünk, mivel azoknak a házaknak mindeggyike sokkal nagyobb és közelebb van a sulihoz is.
 

>Sophiel szemszöge<

A reggel úgy kezdődött mint mindig.Kimarah káromkodására keltem mivel megint nem találta a vekkert.

-Nyomd már ki a vekkert!!!-mondtam neki álmosan.

-Én le is nyomnám ha megtalálnám azt a sz***!-felelte nem éppen jó kedvében.

-Ott van az éjeli szekrényen ne szerentcsétlenkedjél már!!!

És akkor végre megtalálta és le is álította.Majd elment készülődni én meg nagy nehezen kimásztam az ágyból szerencsére már tegnap este megtudtuk hogy felvettek minket.És azt mondták nem kell semmit vinni mivel egész nap osztály főnöki lesz(adta az Isten).

Mivel nem volt kedvem a fűzővel vacakolni márpedig anékül nem veszek fel viktoriánus ruhát egy egyszerűre esett a választásom:egy koptatott fekete farmer,egy fekete trikó,felé egy fehér ejtett válú póló,rajta egy öv,és végül egy fehér fűzős cipő aminek a sarka fekete volt.A hajamat egy vörös szalaggal fogtam össze.És felvettem a kendvec nyakláncom.

Már javában reggeliztem amikor lejött Kimarah.

>Kimarah szemszöge<

Elmentem készülődni és már amikor kinyitottam a szekrényemet akkor tudtam mit veszek fel:egy piros pólót a kendvenc bandám logójával(Winged Skull),egy fekete kantáros rövid nadrágot,egy vörös magassarkút és végül egy szegecses nyakláncot.

Mikor végeztem lementem a konyhába Sophiel már javában reggelizet de én nem voltam éhes így rögtön indulhattunk is.Mikor beértünk az igazgatónő szólt pár szót és elmondta hogy a faliújságon ki lesz téve ki melyik osztályba került és hogy hova kell mennie.Elég sokáig tartott mire mi is megtudtuk nézni.Szerencsére egy osztályba kerültünk és azonnal be is mentünk a termünkbe mi persze egymás mellé ültünk előre.Majd mikor becsengettek bejött az o.fő és egyből azzal kezdte hogy ültetést csinált.A teremben három padsor volt engem az ajó felől az utolsóba ültettek egy fehér hajú srár mellé(lehet hogy ő az akiről Sophiel beszélt).Sophiel a melettem levő padba améllé a srác mellé akivel tegnap összefutottam(a kis mázlista).

>Sopheil szemszöge<

Ez nem lehet igaz!!!-gondoltam-Miért Kimarát ültették amellé a srác mellé aki nekem tetszik??

Közben az osztály főnök elkezdett beszélni egy ideig figyeltem is de akkor a mellettem ülő vörös srác elém dobott egy papírt oda súgta nekem hogy adjam oda mellettem levő csajnak amikor úgy éreztem egy kicsit ki kéne vele tolni.

-Te most komolyan levelezni akarsz velem??-kérdeztem jó hangosan direkt persze mire az egész osztály ránk figyelt.A kis vörösnek már nem csak a haja lett piros.

-Kishölgy én éppen órát akarok tartani!!!-szólt rám az o.fő.

-Nem mondja?-kérdeztem mire Kimarah adott egy ötöst és láttam hogy a fehér hajú srárcnak is bejött a kis beszólásom.

-Jól van a két kisasszony felmegy az igazgatóiba!!!-szólt most már dühösen a tanár.

Hát mit volt mit tenni felmentünk de nem mentünk be kint vártünk áltunk. majd egy tíz perc után visszamentünk és úgy tettünk MINTHA le ledtünk volna szidva.Vissza ültünk a helyünkre és folytadódott tovább az óra.Majd végre kicsengettek mindenki odajött hozzánk gratulálni.Majd mikor végre kettesben voltunk odajött hozzánka kis vörös fiú és elrángatta Kimarát.Néztem is nagyot de nem foglalkoztam vele csak mentem tovább amikor az egyik padon észre vettem egy füzetett és eszembe jutott hogy tengnap az hefér hajú srác azt mondta ha találok egy jegyzet füzetett adjam oda neki.Így hát felvettem és elindultam megkeresni.

>Kimarah szemszöge<

A vörös hajú srác elrángatott egy eldugott helyre és mikor megált felémfordult és azt mondta:

- Még tartozol egy bocsánat kéréssel és ez a tied. - mondta miközben adott nekem egy papír darabot.

-Ezt akartad nekem küldeni órán amikor a tesóm beoltott? - kérdeztem mire ő egy kicsit elvörösödöt.-Amúgy mi a neved?

-Castiel. - mondta - És a tied??

-Kimarah. - mondtam mire ő elmosolyodott.

-Klassz név.Látom te is szereted ezt a bandát. - mondta a pólómra mutatva.

-Igen nagyon birom őket! - mondtam boldogan mert volt egy közös vonásunk.

De nem tudtunk tovább beszélni mert becsengettek és vissza kelett menni a terembe.

>Sophiel szemszög<

Sajna nem találtam meg azt akit kerestem de gondoltam a teremben úgyis találkozunk és majd akkor oda adom neki.Szerencsére így is lett oda adtam neki mire köszönetett mondott és megcsókolta a kezem olyan jó borzongás futott végig rajtam.

Egész órán csak egymást figyeltük.A nap hamarosan végett ért és már ide is adták az órarendet szóval holnap már kell táska sajna.Kimarával kibeszéltük a napnak azt a részét amit nem együtt töltöttünk és este boldogan aludtam el mivel ez egy jó nap volt!

>Kimarah szemszöge<
A mai nap nagyon izgalmas lessz!Ma felvételezünk a Sweet Amoris Gimnáziumba, a nap nagyon lassan indul és nagyon unalmasan, ma reggel arra keltem hogy csörög a vekker, gondoltam majd Sophiel lenyomja de várhattam én a hatodik csörgésnél még mindig semmi, úgy tűnik nekem kell lépnem. Kikászálódtam az ágybol és elkezdetem keresni a vekkkert mindent átnéztem de sehol semmi, a hangja is víszhangzott már a fejemben, nem bírtam és kicsúszott egy csúnya szó a számon aztán mégeggy és mégeggy, erre már Sophiel is felkellt.
-Állítsd már le a vekkert! - mondta álmos hangon.
-Én leállítanám ezt a sz** vekkert de hol a p****ban van? - idegeskedtem.
-Még mindig az éjjeliszekrényen van! Pont mint tegnap vagy az előtt vagy az előtt... - magyarázta Sophiel.
Majd rápilantottam az éjjeliszekrényre odamentem és lenyomtam a vekkert. Ez után a nap kezdett kicsit beindulni, elmentem tusolni, aztán egy leheletnyi smink és reggeli. Mire kijöttem a fürdőből Sophiel már javában reggelizett és ő sokkal fittebbnek tünt mint én, a reggeliét fejezte be éppen, én is gyorsan leülltem és megreggeliztem. Majd elindultunk a buszmegallóba felszálltunk a buszra és beértünk a suliba ahol az igazgatónő köszöntött minket és még rajtunk kívül egy csomó fiút és lányt.
-A lányoknak: először fizikai felmérés lessz délig, majd delután lessz a matek, irodalom felmérő. A fiúknak fordítva: délelőtt matek, irodalom felmérő, délután  fizikai felmérés. - mondta az igazgatónő.
Miközben mondta a tömeg csendben volt, miután befejezte a tömeg elkezdett piachangulatba átmenni. Nekünk a fizikai felmérés lessz az első, ezért elindultunk a felmérő helyszínére, ahol már csapatba verődve beszélgettek a lányok, mi meg csak ott álltunk mint két különc és néztünk. Nem voltunk egyedül egy lila hajú lány állt mellettünk egy rajzlaptartóval a kezében. Mikor észrevette hogy nézzük ránk köszönt.
-Sziasztok... - mondta szégyellősen a lány.
-Szia - mondtuk egyszerre.
-Mi a nevetek? - kérdezte.
-Én Sophiel vagyok ő meg Kimarah az ikertesóm. Téged hogy hívank? - mondta Sophiel.
-Én Viola vagyok. - mondta kicsit szégyellősen.
Még egy kicsit beszélgettünk Violával, már ha az beszélgetés hogy harapófogóval kell kihúzni belőle a dolgokat, aztán megjelent egy fura férfi azt mondta a neve Borisz és hogy ő a tesitanár valamint mellette két iskolanővér. Elkezdődött a felmérés ami nagyon hosszú és unalmas volt, a tanár elmondta mit csinálj, te meg megcsináltad. De ha ezt kell csinálni akkor ezt kell. Egyszer csak 12-t ütött az óra, dél van, most megyünk megírni a matek, irodalom felmérőket. Elindúltunk kifele a tesiteremből, bevezettek minket egy terembe ahol minden lány átvette egy fiú helyét, majd kimentek a fiúk, mi meg nagy nehezen megírtuk a felmérőt, én végigszenvedtem az egészet, Sophiel meg csak nyugisan megírta, ő fel órával hamarabb kész lett mint én és egész magabiztosnak tünt, írás közben egy hosszú fehér hajú lány üllt mellettem sárga szemei voltak és egyedi ruhái. Nagyon csinosan nézett ki. Sophiel egy szőke hajú plázacica mellett üllt. Miután mindennel végeztünk mindenki mehetett haza, de előtte kaptunk egy lapot amin fel voltak tüntetve a klubbok, holnapra visszahozni (holnap kedd). Indultunk haza, épp a kijárat felé igyekeztünk amikor Sophiel közölte elhagyta a füzetét, amibe a dalokat írjuk. Kapott érte egy szidást, aztán nekiálltunk megkeresni.
-Gyorsabb lenne ha külön mennénk! - mondta idegesen.
-Én megyek az udvarra majd a tesiterembe, te nézz szét a folyosókon és a teremben ahol a felméréseket írtuk. - kialtottam utána.
Majd elindultam az udvar irányába hogy gyorsabb legyen futottam, az ajtó éppen nyílt gondoltam gyorsan kimegyek a mellet aki kinyitotta, de ez az egész nem úgy sült el ahogyan terveztem merthogy az aki nyitotta éppen belépett én meg ahogyan rohantam pont neki.

 Csak rohantam és mikor megláttam hogy jön valaki becsuktam a szemem es mikor kinyitottam egy vörös hajú pasin ülltem akinek csukva volt a szeme én csak néztem ő meg kinyitotta a szemét, erre én felálltam és odanyújtottam neki a kezemet ő megfogta a kezemet és felállt.
-Nem látsz a szemedtől? - kérdezte gúnyosan.
-Nem..... vagyis de, csak nincs most időm! - majd elrohantam...
...volna ha nem fogja meg a csuklóm és nem ránt vissza.
-Jössz egy bocsánatkéréssel! - mondta a vörös.
-Jó, csak ne most. - magyaráztam.
Majd elindultam tovább keresni a füzetet, de sehol nem találtam ezért bementem a tornaterembe ahol....
>Sophiel szemszöge<
Elindultam tehát a folyosókon át a terembe, ahol nem találtam meg azt az átkozott füzetet így leülltem és gondolkoztam hol lehet a füzet éppen mélyen gondolkoztam, amikor bejött egy felemás szemű srác aki hirtelen ugyanolyan stílusú ruhában volt mint én, persze a srácnak is feltünt hogy olyan mint én nézett is egy darabig aztán megtörte a kínos csendet.
-Nem láttál erre egy jegyzetfüzetet? - kérdezte.
-Nem, de én is éppen egy füzetet keresek! - mosolyogtam rá.
-Nem ezt véletlenül? - kérdezte.
Majd elővett egy fehér füzetet (aminek a borítójára a hülyeségeink voltak írva) a táskájábol. Ez a mi füzetünk volt.
-De! Nagyon köszi! - mondtam a srácnak.
-Semmi, de ha látsz egy jegyzetfüzetet akkor mindenképpen szólj! - jegyezte meg.
-Mindenképpen! - mosolyogtam rá.
-Egyébként a nevem Lysander! - nyujtotta a kezét.
-Sophiel vagyok! - nyujtottam.

Majd kezetfogtunk és így álltunk addig amíg be nem nyitott ránk egy vörös hajú srác, elég mérgesnek tünt. Ekkor elengedtem a kezét intettem neki és indultam kifelé, valakire emlékeztet ez a vörös hajú srác, csak azt nem tudom kire. Majd indultam megkeresni Kimarát, szétnéztem mindenhol aztán benéztem a tornaterembe ahol csak annyit láttam hogy Kimarah a padok mögül néz valamit, ami nagyon érdekes lehet merthogy nem is figyel másra, közelebb mentem hogy lássam mi lehet az, legugoltam mellé és előre néztem ahol azt láttam hogy a kosaras klubb tagjai (ez a csapat még tavalyról maradt fennt) éppen edzenek, csakhogy póló nélkül. Szóval a kockahasakat kémlelte annyira, mondjuk egész érdekes.
-Jó a látvány! - súgta ide Kimarah.
-Ha te mondod. - súgtam vissza.
Majd ezt néztük még vagy 10 percig, aztán elindultunk hazafele, otthon még párszor kibeszéltük a friss élményt. Valamint elmeséltem neki a találkozásomat Lysanderrel. Ő is mesélt nekem egy vörös hajú srácról akivel véletlenül összeütköztek, szóval ezért volt ilyen mérges!