9.rész: A koncert

>Kimarah szemszöge<

Miután Castiel hazakísért felmentünk a szobámba, hogy elmagyarázza mi is volt a vita tárgya. Miután elmondta miért tette jött az ugye nem haragszol, nem haragszom rá de ki gondolta volna hogy bizonyíték is kell neki? Ez volt a csók, azt hallottam hogy valaki benyit, de nem érdekelt. Ez után a dolgok kezdtek egyenesbe jönni. Egy ilyen békés napon láttam meg egy plakátot amin egy koncertet reklámoztak és mit adá az ég pont a kedvenc bandámé! Erre tutira el kell mennem, siettem haza hogy elújságoljam a hírt Sophielnek. 

-Sophi! Sophi! Képzeld a kedvenc bandámnak koncertje lesz! - kiáltottam.

-Igen tudom, és? - kérdezte.

-Hát tutira el kell mennem! - mondtam.

-Nem!

-De..de miért nem? - vontam kérdőre.

-Mert ezeken a koncerteken több az ivás mint a zene! - mondta határozottan. - Ne akard hogy felhozzam a tavalyi esetet!

-De ez a kedvenc bandám és nem tehetek róla, hogy részeg lettem! - mondtam.

-Akkor sem! - mondta.

-Na lécci, lécci! - könyörögtem.

-Na jó, de én is megyek figyelni, hogy egy kortyot se igyál! - mondta.

Így lett az hogy végül beleegyezett a koncertbe. Ezért már indulunk is csak pár óra, de én már készen vagyok!
 

Na de Sophiel sem tétlenkedett még én a sminkemmel bajlódtam ő is felöltözött és miután ez egy rock koncert segítettem neki, egy kicsit. Röviden csak annyit hogy mit ne vegyen fel.

Miután mind a ketten felöltöztünk eljött az este és útnak indultunk. Mikor oda értünk én mentem volna szétnézni erre Sophiel meg az ellenkező irányba, inkább csak áltunk ott illetve álltunk volna, de...

-Kim! Szivecském! - szólalt meg egy ismerős hang mögüllem.

Hátrafordultam hogy megnézzem ki az erre Castielt pillantottam meg aki ráadásul tök részeg volt. 

-Castiel? - mondtam.

-Hát te? - kérdezte miközben elkezdett ölelgetni.

-Eressz el! - mondtam.

Majd Sophiel nagy nehezen leszedte rólam Castielt és kezdte a kioktatást.

-Na látod, itt mindenki tök részeg! Megmondtam hogy rossz ötlet. - mondta.

-Nyugi, ez csak Castiel. - nyugtatgadtam.

Végszóra megjelent Lysander aki szintén részeg volt, de nem annyira mint Castiel.

-Lysander? - kérdezte meglepődve Sophiel.

-Látod, majd Lysander szórakoztat téged én meg addig elmegyek megnézni a koncertet.

-Persze én vigyázzak a két részeg disznóra amíg te bulizol!? - mondta.

-Akkor mi legyen?

-Hiába is részegek, de nem hagyhatjuk itt őket! - mondta.

-Igen de a koncert! - hisztiztem.

Ekkor odajött Castiel.

-Nekem hányingerem van. - mondta teljesen higgadtan Castiel.

-Okés gyere keressünk egy WC-t. - mondtam.

Majd mi elmentünk WC-t keresni majd én bementem Castielel. Sophiel és Lysander kint maradtak.

>Sophiel szemszöge<

Amíg Kim és Castiel a WC-ben voltak én kint maradtam Lysanderrel. Aki még éppen meg tudott állni a lábán így nem kellett neki segítség, majd lépett eggyet felém és rám esett. Majd a keze a kezem után nyúlt és megfogta azt. Ekkor kijöttek Kimék.

-Nem akarok ünneprontó lenni, de mennünk kéne. - mondta.

Majd nagy nehezen leszedte rólam Lysandert és elindultunk hazafelé,éppen a parkon mentünk keresztül amikor Castiel elkezdett énekelni.

-Castiel légyszives maradj csendben. - mondta Kim.

-Ne usa..utsa..utasítgass asszony! - mondta Castiel.

Majd csak annyit hallottam hogy valami csobban, mikor hátra néztem csak annyit láttam hogy Castiel és Kimarah a szökőkútban ülnek. Segítettem Kimnek kijönni a szökőkútból, végűl ketten kiszedtük Castielt is. Majd elindúltunk a házhoz, végűl nagy nehezen de oda értünk a házhoz. Lysandert leültettem a fűbe, Castiel meg a neki volt támaszta a falnak, Kimarah azért fogta a karját nehogy elessen.

-Kim hol van a kulcs? - kérdeztem.

-Megvan! - kiáltott fel Castiel.

Majd a keze elindúlt Kim farzsebe felé, de Kim még éppen, hogy elengedte Castielt aki elterűlt a füvön. Majd Kim a kezembe adta a kulcsot ami csuron víz volt. Bementünk a házba a fiúkat meg leraktuk a kanapéra, nekiálltunk azon gondolkozni hogya vigyük fel őket az emeletre mivel a földszinten nem volt WC. Az pedig nem lenne túl szép ha valamelyik ide taccsolna. Végül arra jutottunk hogy segítség kell! Az éjszaka közepén felhívtuk Daket aki az eggyik kedves ismerősünk. Igazi haver mivel az éjszaka közepén megjelent és segített felcipelni őket az emeletre, letettük őket az emelet padlójára majd megálltunk a lépcsőnél.Kim éppen megköszönte a segítséget. Mikor Lysander elővett egy kis udvarunkon szedett virágot és átnyújtotta.

-Ez a tied! - mondta.

-De aranyos vagy. - mondtam.

Majd miután Dake elment visszamentem az emeletre ahol Kim és Castiel már aludtak.